Tokaj történelme: a Gesta Hungarorumtól az UNESCO-ig
A ma is világhírű Tokaj borvidék történelme évszázadokkal ezelőtt kezdődik: Tokaj legkorábbi említése Anonymus ismert Gesta Hungarorum című krónikájában található. Ebben a (valószínűleg) XII. századi műben az író megemlíti, hogy amikor a honfoglaló magyarok ezen a vidéken jártak, „magnum aldumast”, azaz nagy áldomást ittak. Kimondottan a hegyaljai szőlők említésével IV. Béla egyik 1252-es oklevelében találkozhatunk; 1502-ben pedig a legrégebb óta ismert tokaji szőlőbirtokot, a Hétszőlőt említik. A borvidék életében ezután fordulópontot jelentett a XVI. század eleje: egyrészt azért, mert ekkor már foglalkoztak az elhíresült aszúborok termelésével, másrészt pedig azért, mert ekkor kezdtek ide áttelepülni a szőlőhöz, borhoz értő szakemberek. Nem is kellett sokat várni ezután a tokaji aszú első írásos említésére, ami 1571-ben történt meg.
Azóta – kisebb-nagyobb nehézségeken és buktatókon túljutva – a világ első zárt borvidéke, azaz a Tokaji borvidék fejlődése és népszerűsége töretlen; olyannyira, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, azaz az UNESCO 2002-ben felvette a borvidéket a világörökségi listára. Ez pedig bizony óriási kitüntetés, hiszen csak olyan kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értékeket képviselő kulturális és természeti örökségi helyszínek kerülhetnek fel erre a listára, amelyek egyenesen az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. Nos, a tokaji borvidék éppen ilyen.