Legyen fiatal, idős vagy matuzsálemi korú, az aszú mindig nagy titkok tudója. Édes, ez tagadhatatlan, valahogy mégsem az számít igazán, hanem a teljesség, amit hordoz: a tökéletes összhang, a koncentráció, a sav és a cukor páratlanul szép egyensúlya. Amíg fiatal, a színe olyan, mint a csorduló akácmézé, illatát és ízvilágát a citrusos, birsalmás, kajszibarackos, vaníliás, kapros, mentás jegyek határozzák meg. Ha már idősebb, borostyánszínre vált, és friss gyümölcsösség helyett az aszalványok uralják: füge, datolya, aszalt barack, gyömbér, tejkaramella illata árad a pohárból. Ha még néhány év eltelik, a bor színe tovább mélyül, óarany vagy bronzos fénnyel csillog a palackban, és ízében a dohányos, étcsokoládés, kávés, avaros, diós, gyógynövényes asszociációk kerekednek felül, de mögöttük még érezzük halványan a gyümölcsök emlékét. „Az aszú csodálatos adomány, tiszteletet érdemel” –mondta a bor.hu-n megjelent interjúnkban Áts Károly tokaji borász. Tiszteljük meg azzal, hogy kinyitjuk, és figyelünk rá! Kerüljön az asztalra bármilyen becses ünnepen, jeles születésnapon, eljegyzéskor vagy karácsonykor, egészen biztosan segít meghittebbé és emlékezetesebbé varázsolni az együttlétet.