Ha Tokajról beszélünk, a legtöbben automatikusan a furmintra és a hárslevelűre gondolnak. Nem véletlenül – ezek a borvidék húzónevei. De Tokaj szőlővilága ennél sokkal változatosabb, és ez a sokszínűség izgalmasabbnál izgalmasabb borokat eredményez.
A tokaji borvidék ereje nemcsak a legendás borokban rejlik, hanem abban is, hogy több szőlőfajta képes ugyanazt a termőhelyet más-más szemszögből megmutatni. Ezért nem egyetlen ízről beszélhetünk, hanem egy egész palettáról. A következőkben a két nagy húzónév mellett a többi, ugyancsak említésre érdemes fajtát is bemutatjuk.
A furmint Tokaj legfontosabb és legmeghatározóbb, őshonosnak tekintett fehérborszőlő-fajtája. Magas savai, vastag héja és késői érése miatt kiválóan alkalmas száraz borokra és édes stílusokra is.
Mi jellemzi?
Birsalma, körte, citrusos ízjegyek, erős, karakteres savasság, ásványosság – és remek érlelhetőség.
A hárslevelű lágyabb, aromásabb, illatosabb karaktert hoz. Kerekíti és harmonizálja a furmint feszes savszerkezetét, ezért gyakran használják házasításokban a borok eleganciájának és selymességének fokozására.
Jellemzői: virágos, mézes jegyek, finom savak, selymes érzet.
A sárgamuskotály kiegészíti a tokaji borvidék palettáját, az egyik legaromásabb szőlőfajta. Frissességet és játékosságot ad a boroknak, különösen fiatalon, így kis mennyiségben felhasználva színesíteni képes a száraz, félszáraz és akár az enyhén édes stílusokat a házasításokban.
Ízvilág: szőlővirág, bodza, citrusok – igazi „illatbomba”.
Régi magyar fajta, amely újra felfedezés alatt áll. Nevével ellentétben elegáns borok születhetnek belőle, melyek általában lágyabbak, finoman gyümölcsösek. Emiatt gyakran használják a furmint és a hárslevelű kiegészítésére, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus házasításokat hozzanak létre.
Mit ad?
Lágyságot, telt érzetet, finom gyümölcsösséget – főleg házasításokban.
A zéta (korábban Oremus) egy viszonylag fiatal fajta, amelyet kifejezetten Tokajra nemesítettek, bár inkább kiegészítő szerepet tölt be a fő fajták mellett. Korán érik és aszúsodik, még nem annyira elterjedt. Ideális az édes borokhoz.
Miért fontos?
Késői érése és aszúsodásra való képessége miatt kiegészítheti az aszúalapanyagot, különösen bizonytalan évjáratokban, amikor az időjárás nem annyira kegyes.
A kabar a furmint és a hárslevelű keresztezéséből született. Jó savszerkezete és botritiszre való hajlama miatt egyre nagyobb figyelmet kap. Borai frissek és gyümölcsösek fiatalon, de a jó savszerkezetük lehetővé teszi, hogy több évig is fejlődjenek a palackban, így komplexebb aromákat is képesek kibontani.
Stílus: Aromás, virágos jegyei és elegáns savszerkezete miatt mind önállóan, mind házasításokban jól működik, és akár száraz, akár enyhén édes verzióban készíthető.