Az erődítményt felépítő Tomaj nemzetségtől IV. László 1282-ben szerezte meg a várat, ami ezután egészen az Árpád-ház kihalásáig a mindenkori király tulajdona volt. A „kényelmesebb” turistáknak jó hír lehet, hogy a vár tövében parkolót alakítottak ki. Innen csupán néhány lépcsőfok megmászását követően már az erősség falai alatt találod magad, ahonnan pompás panorámában gyönyörködhetsz. De a gyalogtúrázók is könnyen megközelíthetik a várat, az Országos Kéktúra útvonala ugyanis érinti azt – a kapunál bélyegzőhely is várja a kéktúrázókat. A bejárati kaputoronyhoz egy fapallón vezet az út, amelynek helyén egykor felvonóhíd állt. A kapunyíláson áthaladva az alsó udvarba érkezel, és innentől kezdve tiéd a vár! Érdemes két-három órát is rászánni a vár felfedezésre, mert amilyen kicsi és zegzugos belülről, olyan látványos és rengeteg érdekességet tartogató!
A várat az alsó- és a felsővár alkotja. Az alsóvár az alsó udvart, a csonka bástyát és a déli tornyot, a felsővár pedig az öregtornyot, a lakótornyot és a palotát foglalja magában. Az erődben működő régészeti kiállítás, had- és pénztörténeti tárlat, zászló- és címerbemutató, kovácsműhely és a várbörtön egyenesen a középkorba repít vissza. Az időutazás IV. Béla korától Károly Róbert időszakán át egészen a lovagkor végéig tart. A legenda szerint a tatárok elől menekülő IV. Bélát egy Bodó nevű aszalómester bújtatta el. Ezért cserébe később a király hálája jeléül nekiadta a környéket, azzal a feltétellel, hogy épít oda egy várat. Szerencsére Bodónak volt hét szép, eszes lánya, akik kiötlötték, hogy csak ahhoz mennek feleségül, aki egy évig segít a vár építésében – így hét év alatt elkészült a vár, amelyet kezdetben Bodókőnek hívtak. Természetesen a király is jelen volt a lányok esküvőjén, és ekképpen rendelkezett: „E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!” Ez persze csak egy monda, de talán egyszerűbb megjegyezni, mint a vár igazi történetét. Más, a múltból megelevenedett történetekből megismerkedhetsz Caroberto – vagyis Károly Róbert – Csák Máté elleni küzdelmeivel, a XV. századi birtokcserék idején folyt pénzhamisítással, vagy épp a rablólovagokként is emlegetett Bebek-család viszontagságaival.