Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete

A főapátság története több mint ezer évre nyúlik vissza, a legenda szerint a hármas hegy volt Szent Márton (a IV. században Tours püspöke) szülőhelye. A környék a római korban Pannonia provincia fontos bortermő vidéke volt. A mondák szerint itt ért véget a honfoglalás is – ezeken a dombokon pihent meg Árpád vezér, miután győzelmet aratott Szvatopluk morva uralkodó fölött. Ezért is eshetett Géza fejedelem választása a mai országhatár közelében álló dombra. A Cseh Fejedelemségből behívott szerzetesekkel kolostort alapított 996-ban a mai Pannonhalmán, így téve a helyet a Nyugat és a kereszténység felé történő szimbolikus nyitás legfontosabb emlékévé. Fia, Szent István további adományokkal és jogkörökkel ruházta fel az apátságot, amely azután ezer éven át az ország kiemelkedő szellemi és kulturális központjaként működött. Pannonhalma a magyar történelem viharain át, több mint ezer éven keresztül meg tudta őrizni kontinuitását, annak ellenére, hogy a török hódoltság korában többször menekülniük kellett, a felvilágosodás idején pedig II. József egy időre feloszlatta a rendet. Amikor 1802-ben újjászervezték, az uralkodótól kapott kiemelt feladatuk lett az oktatás, amit a mai napig folytatnak a bentlakásos gimnáziumban.

A monostorhoz, melyben ma nagyjából negyvenfős szerzetesi közösség él, manapság újra nagyobb, a római kori hagyományokig visszanyúló szőlőbirtok és borászat tartozik. A szerzetesek emellett különféle esszenciák, párlatok, gyógynövényekből készült termékek készítésével is kimagasló szinten foglalkoznak – nem csoda, hogy a kiváló minőségű termékek egyre népszerűbbek. Pár éve már saját sörfőző mesterük is van, aki  nem kis sikerrel vezette be az apátsági söröket a magyar piacra. Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete az 1960-as évek óta tájvédelmi minősítést kapott, ma pedig már műemléki védettség alatt is áll. 1996-ban, alapításának ezredik évfordulóján pedig az UNESCO világörökségi listájára is felkerült.