Kőszegen a lassítás városi formát ölt. A Jurisics téren nemcsak fotózni lehet, hanem leülni egy kávéra, megvárni, amíg a helyi piac tart, és beszélgetni az árusokkal vásárlás közben. Innen indulnak a rövid, de meredek utak a Kálvária-dombra vagy az Óház-kilátó felé. Nem hegyi expedíciók ezek, inkább városi kirándulások. A slow travel itt azt jelenti, hogy a városban alszotok, reggel pékségbe mentek, és csak utána döntitek el, merre indultok tovább.
Tokaj-Hegyalján a lassítás a borkóstolás miatt természetes: miután az autót lerakjátok, marad a gyalogtúra vagy a biciklitúra, amelyek során felfedezhetitek a környéket. Egy dűlőtúra nem arról szól, hogy kipipáljátok a Szent Tamás- vagy a Király-dűlőt, hanem hogy felmentek a szőlősorok között, és megnézitek, hogyan változik a talaj, hogy áll a termés, milyen színű az ég. A pincékben előzetes bejelentkezéssel fogadnak – ez már eleve más tempót diktál. Nem a pultnál állva kóstoltok, hanem leültetnek, beszélgetnek, mesélnek az évjáratról. Ha a falusi turizmus szállásait kedvelitek, szálljatok meg itt, és reggeli közben elegyedjetek szóba a vendéglátókkal, élvezzétek a házi kosztot, a friss terményeket.
Hagyjátok tehát, hogy mindenütt a hely diktálja a tempót, így sokkal több marad meg belőle, mint egy főszezoni villámlátogatásból.