Mit és hogyan iszunk 2021-ben? 5 új trend a borvilágból



A borvilág is egy folyamatosan változó iparág aktuálisan nagy népszerűségnek örvendő stílusokkal, szőlőfajtákkal, „nyugdíjba vonuló” kedvencekkel, helyükre lépő új üdvöskékkel. Az idei év legmeghatározóbb(nak ígérkező) jelenségeit gyűjtöttük össze.

2021-ben is jó ideig velünk lesz még a koronavírus, ám hogy milyen formában és mértékben befolyásolja az életünket, azt egyelőre még nehéz megbecsülni. Ez viszont minden előrejelzést feltételes módba kényszerít, hiszen hiába mondjuk azt, hogy – maradva a boroknál – folytatódik a kevésbé ismert borvidékek utóbbi években tapasztalt előretörése, ennek egyik fontos feltétele lenne az is, hogy újra lehessen utazni. Azt mindenesetre meg tudjuk mutatni, a nemzetközi szakemberek, elemzők mit jósolnak az idei évre – a pontokat olvasva azonban magunkban mindig tegyük hozzá: ha minden jól alakul.

Kevésbé ismert borvidékek és -fajták felfedezése

Szakértők szerint 2021-ben a borfogyasztók jelszava a változatosság lesz. Az utóbbi években sokan sok mindent megtanultak már a borokról, legfontosabb, leghíresebb termelő országokról, fajtákról. A tudásszomj továbbra sem csökken, a „kötelező tananyag” viszont fogyóban. Ennek szellemében tudatosan keresni fogják a rejtett kincseket, az egzotikus borvidékeket, illetve az egyes borvidékeken belül azokat a tételeket, amik a „sztárok” árnyékában léteznek. Olyannyira, hogy a boros szaklapok szerint az idei év top boros desztinációja Grúzia, Moldova, Horvátország és Görögország mellett éppen Magyarország lehet. Hazai viszonyokra, hazai borszeretőknek lefordítva a dolgot: bátran emeljük le a boltok polcairól a Móri, Neszmélyi, Bükki, Pécsi, Kunsági borvidék borait! És persze ne feledkezzünk meg a bejáratott nagyágyúkról sem, mert ők is számos érdekességet kínálnak még nekünk: Tokajban az aszú mellett szép száraz borok születnek, Egerben és Villányban a fehérborok, Somlón a csodálatos pezsgők is megérdemlik a figyelmet.

Természetes borok

A „vissza a természethez” és a környezetvédelem jegyében egyre több borász készíti a borait fenntartható módon, ökológiai gazdálkodásból származó (vagyis bio) szőlőből, lehetőleg kevés adalékanyagot használva (például a bor tartósításához és tisztán tartásához szükséges kénből). Ezeket kiegészítve sokan régi, akár több száz éves „receptekhez” nyúlnak vissza. Ne lepődjünk hát meg, ha 2021-ben kis túlzással a csapból is narancsbor és pét nat folyik. A narancsbor leegyszerűsítve a vörösboros eljárással készített fehérbor. Ennek a lényege, hogy a kipréselt, erjedésnek induló mustot egy ideig nem választják el a szőlőnek a színanyagokat és a csersavakat tartalmazó héjától, ami így megfogja, narancsszínűre festi, valamint még tartalmasabbá teszi a bort. Hogy még hitelesebben idézzék meg ezt a az ősi grúz módszert, sokan kvevribe, vagyis hagyományos agyagedénybe teszik érlelni ezeket a tételeket. Itthon nagyon szép narancsborokat kóstolhatunk számos pincészet kínálatában. A pét-nat (teljes nevén: pétillant naturel, jelentése természetes habzás) pedig a tradicionális pezsgők őse, ennél a borfajtánál még erjedés közben történik a palackozás, így kerül az üvegbe a „melléktermékként” keletkező szén-dioxid. Jellegzetessége, hogy nem tükrös tisztaságú, hiszen a szén-dioxiddal együtt az elhalt élesztő is a palackban marad. Ahogy szerte a világban, úgy hazánkban is egyre többen készítenek pét-natot.

Lassan, de biztosan most már talán tényleg vége lesz a roséőrületnek

A rosé immár hosszú évek óta tartó sikerének titka a könnyedség és a megbízhatóság. A borászatok többsége nagy biztonsággal tudja hozni azt az friss, gyümölcsös ízvilágot, ami miatt még a nem kifejezett borisszák is kiváló üdítőként tekintenek rá (pláne szódával). Ez idáig erény volt, az első pontban említett változatosság utáni vággyal azonban már nem fér össze ez a fajta egyhangúság, kiszámíthatóság. Ezért úgy tűnik, a rosék kezdenek veszíteni a népszerűségükből, miközben a nagyon könnyű vörösborok feljövőben vannak. Utóbbiak sok tekintetben képesek betölteni a rosék szerepét (gyümölcsösek, hűtve is jól fogyaszthatók), miközben mégis színesebb képet mutatnak. Erről meggyőződhetünk magunk is, ha megkóstolunk egy kadarkából készült szekszárdi vagy portugieserből készült villányi vöröset. Érdekes egyébként, hogy az eddig elmondottak a pezsgőkre egyáltalán nem érvényesek, ott a rózsaszín változat pont fénykorát éli. Kiváló rosé pezsgőkkel találkozhatunk több balatoni vagy etyek–budai termelő kínálatában is.

Pezsgő, de nem pezsgőspohárból

És ha már pezsgők. A buborékos italokat a jövőben egyre kevésbé fogják felszolgálni a jól ismert vékony magas pezsgőspoharakban, vagyis a flőtékben. Ezen poharak előnye, hogy nagyon szépen és hosszan mutatják a felszálló buborékokat, viszont megnehezítik az aromák, illatok kibontakozását. Márpedig a lényeg éppenséggel az ízlelőbimbók kényeztetése lenne. Ezért a modern borbárokban, fine dining éttermekben már inkább középen öblös, majd felfelé szűkülő borospoharakban érkezik a pezsgő. Ez lehetővé teszi, hogy a buborékok még bent kipukkanjanak, így felszabadítva az ízeket. Szintén ezt segíti az is, hogy az ital így nagyobb felületen tud érintkezni a levegővel.

Élet a palackon túl

A fiatalabb generáció tagjai mind kevésbé ragaszkodnak a borosüveghez (főként környezetvédelmi megfontolásból, az üveggyártásnak meglehetősen nagy az ökológiai lábnyoma), a változó igényekhez természetesen a pincészetek is alkalmazkodnak. Az alternatív csomagolási megoldások fénykora köszöntött be: már egyáltalán nem ciki bag-in-boxos vagy dobozos bort inni. Utóbbi a koronavírus miatt különösen felértékelődhet, a kis űrmérték (0,33 liter) okán egy ember is „el tud bánni” vele, így nem kell egymás után innunk belőle. Hazai pincészeknél egyelőre még csak a dobozos fröccs jelent meg, de bizonyosan beszivárog hozzánk hamarosan a százszázalékos boros változata is.

Járd be velünk az országot!