Tavasszal érdemes a hosszú tél után friss zöldségfélékkel feltölteni a vitaminraktárainkat. Érkezik a hónapos retek, az újhagyma, a tavasz végére pedig már a szabadföldi eper, a római saláta, sőt, az első zöldborsó- és újburgonya-szállítmányok is megérkeznek a piacokra. Nem véletlen, hogy ezek a zöldségek komoly mennyiségben kerülnek húsvétkor az asztalra – a húsételek közül pedig ilyenkor van nagy keletje a kötözött sonkának és a báránynak.
Nyáron szinte tobzódhatunk a frissen érő zöldségekben, gyümölcsökben. Az eperszezon lecsengésével máris itt a cseresznye, a meggy, a málna, majd a sárga- és őszibarack. Ilyenkor érik a paradicsom, a paprika, a cukkini, a patisszon és a bab. A nyár végi, augusztusi időszak kedvelt csemegéi a sárga- és a görögdinnye, valamint a főtt kukorica. Előszeretettel sütünk a grillen húst, halat, zöldségeket.
Az ősz az alma, a körte, a szilva, a dió és más olajos magvak, és persze a szőlő szezonja. Ilyenkor lopózik be az étrendünkbe a friss karfiol, brokkoli, padlizsán, vörös káposzta és zöldbab. Novemberben, Márton-nap környékén a libahús, a libazsír és a libatepertő a legnépszerűbb élelmiszerek, amelyeket újborral kísérünk.
A tél a kamrában, pincében is viszonylag hosszan eltartható termények fogyasztásának ideje. Ilyenkor esszük a téli almát, a téli körtét, a burgonyát, a sütőtököt, a céklát, a csicsókát, a zellert, a fekete retket, a káposztát. A savanyított zöldségek, a nyáron eltett savanyúságok, befőttek, lekvárok is ilyenkor kerülnek elő a kamrapolcokról. A savanyú káposztát nemcsak magas C-vitamin-tartalmáért kedveljük, hanem azért is, mert fermentált élelmiszerként a bélrendszer, ezen keresztül pedig az immunrendszer működését is támogatja. A hagyományos háztartásokban ilyenkor veszik elő a disznóvágásokból származó kolbászt, szalonnát is.