Széchenyi fürdő – érdekességek, amiket kevesen tudnak Budapest ikonikus gyógyfürdőjéről

A Széchenyi Gyógyfürdő története a 19. század végéig nyúlik vissza: az első artézi kutat 1868-1878 között Zsigmondy Vilmos bányamérnök fúratta. Az eredmény lenyűgöző volt: 970 méter mélységből tört fel a termálvíz, 74,5 Celsius-fokos hőmérséklettel. A tervezési fázisban az épületet még Artézi fürdőként emlegették. A jelenlegi, neobarokk-eklektikus stílusú főépületet Czigler Győző tervei alapján emelték, és 1913. június 13-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt – ettől a dátumtól számítjuk Pest legrégebbi fürdőjének történetét. 

A Széchenyi fürdő nemcsak Budapesten számít különlegesnek. Sokáig Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma volt – ma már a wellness- és aquaparkok méretben megelőzik –, de gyógyfürdő kategóriában egyedülálló, hiszen a teljes területe meghaladja a 6000 négyzetmétert. Csúcsidőszakban, a nyári hónapokban akár 4000 vendéget is képes egyszerre befogadni, évente mintegy másfél millió látogató keresi fel a fürdőt – köztük rengeteg külföldi turista, így érthető, miért lett Budapest egyik legismertebb szimbóluma. A Széchenyi fürdő medencéinek száma szintén imponáló: a három hatalmas kültéri medence mellett további 15 beltéri medencében merülhetnek a vendégek.

A Széchenyi fürdő termálvíz összetétele az, ami igazán egyedivé teszi ezt a helyet. Budapest második legmélyebb kútjából, 1240 méter mélyről, Európa lemelegebb hévízforrásából 77 °C hőmérsékleten érkező gyógyvíz különleges erővel bír. A Széchenyi fürdő termálvíz összetétele kalcium-magnézium-hidrogén-karbonát, szulfát, fluorid- és metabórsav tartalma által vált a gyógyászatban is elismertté. Ez a komplex ásványi összetétel teszi alkalmassá a vizet mozgásszervi betegségek, ízületi gyulladás, reuma és idegrendszeri panaszok kezelésére – a fürdő hivatalos gyógyászati profillal rendelkezik, és orvosi javallatra is felírható kúraként.

A Széchenyi fürdő medencéinek száma a rajtuk átfolyó víztömeg miatt is érdekes: évente közel 8 millió köbméter termálvíz áramlik át a 18 medencén, ami azt jelenti, hogy a fürdő vize folyamatosan megújul, állandó mozgásban van. A vízforgalom fenntartásához a fürdő saját géptermét és szűrőrendszerét működteti, ám az alapanyagot – magát a termálvizet – a természet adja ingyen, csaknem másfél kilométer mélységből.

Különleges érdekesség, hogy a Széchenyi fürdő termálvíz összetétele az egyik forrásnál rendkívül hasonló a Nílus vizének ásványi egyensúlyához és enyhén radioaktív sótartalmához. Nem véletlen tehát, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert vízilova ebből a forrásból kapja fürdővizét.

Irány tehát a „Szecska”, ami minden évszakban látogatható!