Az általa nemesített rózsák pedig messze földön híresek voltak szépségükről. Szüksége is volt erre a jó PR-ra, mert az illatszer-árusításban komoly érdekeltségei voltak. A hagyomány szerint a XIX. század végén a Rózsadomb környéke is Gül Baba után kapta a nevét, hiszen a dervis megérkezte után azonnal egy lépcsős rózsakertet alakított ki a budai hegy erre a részre eső délkeleti lejtőjén. Gül Baba jólelkű, nemes jellemű dervis volt, aki az iszlám egyik szerzetesrendjének, a bektasi dervisrendnek a tagjaként a szultánok egész sorát szolgálva hirdette a Korán igéjét. Már rögtön Buda várának elfoglalásakor megsebesült, majd hamarosan a dzsámivá (imaházzá) alakított – mai Mátyás – templomban meg is halt. A sírjához emelt sírboltot a III. budai pasa építtette. Budát 1686-ban az egyesített európai csapatok visszafoglalták, így a törökök kivonultak, Gül Baba türbéje pedig a jezsuita rend tulajdonába került, akik saját ízlésük szerint „keresztényebbé” alakították a helyet. A rend feloszlatása után a magántulajdonba került telket végül 1861-ben Wagner János építész vette meg, aki az 1880-as évek közepétől mintegy 20 év alatt építette köré családi nyaralónak szánt villáját. A következő jelentős esemény a síremlék történetében 1914-ben volt, ekkor nyilvánították műemlékké és kezdték meg felújítását