Napjainkban inkább az igényes gasztronómiai és kulturális programokról szól a nagyközönség számára is „látható” szüret, de mivel a Kárpát-medencében évszádok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, ez a magyarok számára ma is élő hagyomány, ünnep. Az Alföldön régen Mihály napján (szeptember 29.), míg a Dunántúlon csak Terézia napján (október 15.) kezdődött a szőlő szüretelése – volt, ahol harangzúgás, ágyúlövés jelezte a munkák kezdetét.
Fontos, dolgos, bulis hagyomány: a szüret
Fürtöktől duzzadó szőlősorok, ide-oda rebbenő poénok, a frissen préselt must íze, a munka utáni közös vacsora – a szüret akár családtagokkal, akár barátokkal felejthetetlen élménnyé tud válni.
Se bíráskodás, se harc
A 16-17. században ilyenkor még a távolabb szolgáló vitézek is hazatérhettek, beszűntették a törvénykezést, és a messzebb élő rokonok, barátok, ismerősök szintén a borvidékekre látogattak – egyrészt segíteni a munkában, másrészt, ha kész voltak, együtt ünnepelni a termést. A szüreti bál elegánsabb eseménye csak később, a 18-19. században alakult ki – ekkor már vacsorával és esti táncmulatsággal zárták a munkálatokat. Néhány városban kialakult az a babona is, hogy ha valaki nem jön el a szüreti bálra, örökre pártában marad.
A legjátékosabb ünnep
A hagyomány szerint a hajnaltól énekszóval folyó munka során a nők szedték a szőlőt, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, majd következett a gyümölcs feldolgozása: a darálás, az áztatás, a taposás, a préselés, a fordítás. A falvakban a nők egy része eközben már a vacsorával foglalkozott: az elmaradhatatlan pogácsa mellett szüreti ételeket (húslevest, bográcsban marhagulyást vagy birkapörköltet, székelykáposztát, csörögefánkot) készítettek, és friss mustot préseltek.
A nap végén egy dal jelezte, hogy minden tőkét leszedtek, jöhet a szekér, amelyen visszavitték a faluba a dolgozókat. Majd köszöntötték a helyi gazdát, birtokost (volt, ahol pántlikával díszített szőlőkoronát készítettek számára), alkonyatkor pedig kezdődött a bál sok-sok játékkal. Például szőlőfürtöket aggattak fel a tréfás versengés helyszínén, és a férfiak egy része a szőlőre vigyázó csőszt, a másik fele a tolvajt alakította. A vesztesek felett mókás bíróság döntött, és vicces büntetéseket kellett teljesíteniük a nézők örömére. Néhány helyen még felvonulást is rendeztek: az esti menetben részt vett a borkirály, aki a mulatságért felelt, és a római Bacchust, a bor és mámor istenét megidéző, piros ruhás férfibábú figurája is.
Indulhat a szüreti kirándulás?
Magyarország egyetlen világörökségi borvidéke, Tokaj-Hegyalja, amely olyan fontos helyszíne a nemzetnek, hogy Kölcsey Ferenc a Himnuszban is hálát ad az itt termő szőlőért, amelyből egy isteni nedű, a tokaji bor készülhet. Tokaj-Hegyalján számos mese szól a környéken élő tündérekről, akiknek a tokaji bor különleges íze köszönhető.
Finom borok, híres pincészetek, a borászok remek történetei, szuper túraútvonalak, gyönyörű kilátással rendelkező vendéglátóhelyek gondoskodnak arról, hogy a szüreti időszakban is érdemes legyen útra kelni, és felfedezni Magyarország különböző borvidékeit.