A fürdőt tápláló gyógyvizet 1957-ben találták kőolajkutatás közben. Olaj helyett 58 Celsius fokos gyógyvíz tört elő hatalmas erővel, több mint 1200 méteres mélységből. A gyógyvíz felfedezése új korszakot nyitott Bük és környéke életében: 1962-ben nyitották meg a fürdő első gyógymedencéjét, 10 évvel később pedig fedett résszel bővítették a létesítményt, hogy a vendégek minden évszakban élvezhessék a gyógyvíz jótékony hatásait. 1979-ben az önálló településrésszé vált Bükfürdő az országban tizedikként megkapta a gyógyhely minősítést.
A bükfürdői víz összetétele egyedülálló: az alkáli hidrogénkarbonátos, kalcium, magnézium- és fluortartalmú gyógyvíz literenkénti ásványianyag-tartalma a 15 ezer milligrammot is meghaladja – ez nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően magas érték. A víz négy kúton keresztül tör a felszínre: a Szent Kelemen, a Felsőbüki Nagy Pál, a Bükaqua és a Szent Imre kutakból kinyert termálvizek mindegyike gyógyvíz minősítéssel rendelkezik. Szinte valamennyi mozgásszervi betegség – például csontritkulás, porckopás – mellett gyulladások kezelésére is hatékonyan alkalmazható, valamint segíti a műtétek utáni rehabilitációt. Ivókúra formájában többek között az emésztési zavarok enyhítésére fogyasztják.