Borok és sajtok

A friss sajtokhoz, amelyeket nem érlelnek – ilyen a mozzarella vagy a gomolya – egy könnyű, élénk savú bort válasszunk, mint például egy királyleányka vagy egy Irsai Olivér.

A fehér kérgű lágy sajtokat arról ismerjük fel, hogy egy fehér penészréteg képződik a felszínükön, belül pedig puhák. Ezek a camembert és a brie típusú sajtok, magas zsírtartalommal és krémességgel, amihez nagyon jól passzol egy pohár pezsgő. Ha egy kicsit tovább érlelik, és egy speciális, sós pácoldattal mossák át, akkor beszélünk az úgynevezett „rúzsos” lágy sajtokról. Ezek intenzívebb ízéhez rajnai rizlinget, furmintot vagy chardonnayt válasszunk.

A keményebb kérgű, hegyi sajtok állaga tömörebb, akár több éven keresztül is érlelhetik őket, a belsejükben pedig kisebb-nagyobb lyukakat figyelhetünk meg. Az érlelésük idejétől és az illatuk, ízük intenzitásától függően próbáljuk ki melléjük a kékfrankost, a cabernet sauvignont vagy a bikavért.

A kecske- és juhsajtok változatos formákban kaphatók, lehetnek egészen frissek és lágyak, illetve keményebbek, viaszos héjjal. A legintenzívebb aromákkal ezek rendelkeznek, ezért válasszunk hozzájuk hasonlóan intenzív ízű borokat. Ha friss a sajt, akkor például egy sauvignon blanc jó lehet; ha érettebb, akkor egy amúgy is kicsit animális, avaros jegyekkel bíró pinot noirt célszerű párosítani mellé.

A kéksajtokhoz készítésükkor sötétkék, kékeszöld vagy sötétzöld színű, ellenőrzött gombakultúrát adnak hozzá, majd minimum három-hat hónapig érlelik, ezzel hozva létre a jellegzetes, penésszel átszőtt járatokat. Markáns ízűek, sósak, ezért egy testes vörösbor a jó párosítás, mint a syrah, de mindenképpen próbáljuk ki őket egy édes bor mellett, és akkor nem is kell messzire menni, hiszen ott van nekünk az édes szamorodni és az aszú.