Szent Lukács fürdő: testi-lelki felüdülés Budapest legrégebbi gyógyfürdőjében

A Lukács fürdő Budapest legrégebbi gyógyfürdője. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már a római korból fennmaradtak írások a környéken feltörő, gyógyító forrásokról szóltak. A XII. században vált a betegápolás színterévé, amikor Szent János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek kolostoraik mellé fürdőt is építettek. Később, a törökök térhódításával azonban átalakult a hely szerepe, ugyanis a gyógyulás és pihenés helyett a lőporgyártás és gabonaőrlés került középpontba, ezért őrlőmalmok működtetésére használták a források energiáit. Ezután ínséges idők jöttek, amikor az épület a különböző bérlők gondatlan kezei között jelentősen vesztett fényéből, mígnem az 1880-as években Palotay Fülöp új életre keltette a történelem által megtépázott fürdőt. Így alakult meg a 19. század legmodernebb és leglátogatottabb gyógyfürdője, ahol az első uszodai úszóversenyt is megrendezték.

A fürdő vize a Rózsadomb alatt elhelyezkedő vízalatti, Molnár János-barlangból származik. A kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátot, szulfátos alkáliákat és jelentős mennyiségű fluoridiont tartalmazó gyógyvíz a legkülönfélébb betegségekre nyújt enyhülést: ízületi gyulladások, gerincbántalmak, a csontrendszer mészhiányos állapotai, gyomor és bélpanaszok, illetve vesepanaszok esetén hozhat enyhülést.

A Lukács fürdő különleges gyógyító hatásairól ódákat lehetne zengeni, erről tanúskodnak az épület falaira rögzített hálatáblák is. A háború során több is megsemmisült, de még ma is rengeteg tábla hirdeti a köszönetet. Köztük IV. Károly, utolsó magyar királyunk 102 éves korában elhunyt katonájáé, aki hosszú életét a Lukács vizének tulajdonította. De nemcsak a falakon belül tartották nagyra a Lukács fürdőt, hanem a magyar értelmiségi társaság gyülekező pontjává is vált. Több írót is megihletett a festői környezet és a gyógyító víz találkozása, Ottlik Géza, Illyés Gyula és Nádas Péter több irodalmi művében is helyet kapott a Szent Lukács Gyógyfürdő.

A Duna-parton elhelyezkedő világörökségi épület, nemcsak műemléki szempontból kiemelkedő, hanem megőrzött néhány olyan jellegzetességet is, ami ma már kevés helyen látható. A Lukács és a Dagályfürdő az a két budapesti gyógyfürdő, ami még megőrizte a múlt századok fürdési szokásainak jellegét. Szigorú szabályoknak kellett megfelelni a 19. század végén és 20. század elején a pihenni vágyóknak. A nők és férfiak két különböző szárnyban üdülhettek, és két különböző medence állt rendelkezésre az úszni vágyók számára. A máig fennmaradt két úszómedence közül a hidegebb, 22°C fokost a férfiak, míg a melegebb 26°C-os medencét a nők használhatták.

Kint a gyönyörű kertben a hatalmas platánfák között beszélgethetünk és pihenhetünk, mialatt megelevenedik lelki szemeink előtt a múlt, ahogy írók, sportolók, török pasák és a történelem megannyi nagy figurája hozzánk hasonlóan élvezte a nyugalmat és a feltöltődést. Odabent pedig megcsodálhatjuk az évszázados műemlékeket és az eredeti lőpor- és gabonamalom tornyának romjait, miközben az ivócsarnokban belülről is támogathatjuk a szervezetünket az éltető gyógyvízzel. Ezenfelül három termálvizes medence, két úszómedence, szauna, gőzfürdő és temérdek gyógyászati szolgáltatás kényezteti testünket, lelkünket. A 33 °C-os élménymedencében pedig sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, két nyakzuhany, ülőpadba rejtett hátmasszírozó vízsugár és pezsgőágy segíti az ellazulást.