Street food, ahogy nekünk ízlik

A lángos nem más, mint lágy kenyértésztából sült lepény, amelyet azután magában vagy különböző feltétekkel együtt fogyasztanak. A jó lángos ismérve, hogy középen roppan, a szélein kellően vastag a tészta, de mindenütt átsült és kellően ropogós a felszíne, belül pedig rugalmasan foszlik. E mellett az is fontos, hogy pont jó mennyiségű feltét legyen rajta, ne áztassa el, de ne is csak mutatóban legyen rajta. Minden gyerek imádja, és mint a legtöbb street food-ot, ezt is képtelenség illendőn elfogyasztani.

Eredete

Egyesek török, míg mások római eredetűnek tartják, de írásos feljegyzésben csak az 1700-as évekből említik. A kemencében történő kenyérsütés elterjedésével egy időre tehető a keletkezése, ugyanis a megmaradt kenyértésztából formáltak lepényeket és ezeket a kenyerekkel együtt a kemence elejében sütöttek meg parázson. Azért ott, mert a vékony tészta hamarabb elkészült és így könnyebb volt kivenni, ráadásul a kenyér egyfajta előkóstolására is alkalmas volt. Az ország különböző területein más-más nevet kapott: bodag, molnárpogácsa, pompos, kanvarjú vagy vakvarjú, dübbencs vagy langalló. Ez utóbbi a még mindig használatos, de csak a feltéttel együtt, valóban kemencében sült változatot nevezik így. Ez a verzió közelebb is áll a vastagtésztájú olasz pizzákhoz.

Elterjedése

Amikor aztán megjelentek a pékségek és a nagyüzemi kenyérsütés, akkor a lángos átkerült a forró olajba, akárcsak a krumpli és a bundázott hússzeletek. Érthető, mert így sokkal gyorsabban lehetett előállítani ezt az isteni finomságot. Körülbelül az 1920-as évekre hódította meg a lángos a Balatonpartot, a városi strandokat, piacokat és vált a fesztiválok egyik kedvenc ételévé. Ma már számtalan verziója ismert, és az immár hagyományos utcai étkeztetés elengedhetetlen eleme. Olyannyira, hogy a világ más részein a magyar ízek és konyha egyik hétköznapi megtestesítője.

Az alap lángos úgy készül, hogy az élesztőt csipetnyi cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzágyúrják a lisztet és a sót, a langyos vizet és egy kevés olajat. Ezt sütik ki egy perc alatt rendkívül forró olajban. Önmagában is fogyasztható, többféle ízesítéssel kérhetitek. A legjellemzőbb a fokhagymás, a sajtos, a tejfölös, a sajtos-tejfölös. De természetesen bármit elbír ez a tésztaalap. Így találkozhatunk, húsos, kolbászos, sonkás-gombás, füstöltsajtos, lilahagymás-tejfölös, juhtúrós-kapros, lecsós, padlizsános, velővel vagy virslivel töltött, sőt édestúros, lekváros és porcukros kivitellel is. A feltétek és töltelékek között egy kivétel van, ez pedig a káposztás. Mert ebben az esetben a reszelt káposztát magába a tésztába keverik bele, és ezzel együtt sütik ki magát a lángost. Talán csak halassal nem találkozhattatok még soha.

Ez a körülbelül 70 különböző nevet viselő gyorsétel nagyon hasonlít a lángoshoz, ám alapvetően abban különbözik tőle, hogy reszelt krumpli az alapja. Ennek megfelelően az egyszerű és gyors változat csak krumplit és lisztet tartalmaz, no meg sót, borsot, míg az ínyencebb verziók hagyma, fokhagyma, tej és tojás hozzáadásával készülnek. Végül ugyanúgy olajban sütik ki, mint a lángost. Rendszerint tejföllel fogyasztják, de egyre gyakrabban alkalmazzák köretként is. A legvalószínűbb, hogy a tócsni név a tótlángos szóhasználatból származik, míg a legelterjettebb lapcsánka a szlovák fonetikusan „hlebcsánka-ból” torzult az étel kétdimenziós kiterjedésére utalva, akárcsak az ettől független lapotyka kifejezés. A szintén elterjedt rösti hivatkozás pedig svájci eredetű.

Az utcán elfogyasztható ételek édes verziója a kívül ropogós, belül foszlós kürtőskalács. Ez egy édes kelt tésztából sodort szalag, amelyet egy nagy hengerre tekernek fel, és ennek folyamatos forgatása mellett sütnek aranybarnára. Kissé hasonlatos az eljárás a döner kebab, gyros vagy shawarma függőlegesen forgó nyársán való sütéshez. A sütés előtt kristálycukorba hengergetik, és forró vajjal bekenik, így kalács felszínére tapadt cukor karamellizálódik, és fényes, ropogós bevonatot képez rajta. Az elkészült, még forró kalácsot megforgatják cukorral kevert fahéjporban, cukros vaníliában, kakaóporban vagy apróra tört dióbélben, mogyoróban, esetleg mákban. A végeredmény egy ellenállhatatlan csemege, amelynek az illata is már messzire száll. A név rendkívül találó, mert valóban egy kürtő található a kalács belsejében. Így viszont jóval nagyobb a kalács felülete és sokkal több a ropogós rész rajta, mint egy hagyományos kalácsnál. A Kürtőskalács elődje már XVI. századtól jelen volt az országban, de a mai formájában ismert kalács Székelyföldön fejlődött ki. Népszerűsége okán bekerült a hungarikumok közé.

A jellegzetes húsos magyar gyorskaja a lacipecsenyésekből nőtte ki magát, vagy a hentesboltok talponállóiban lehetett elfogyasztani őket. Ezért egy jó sültkolbászra, véres vagy májas hurkára néhány kovászos uborka társaságában szívesen betérnek ezekre a helyekre ma is az emberek. És ez a fő lelőhelye a téli időszak egyik slágerének, a kocsonyának is, amely alapvetően egy túlhűtött sűrű sertéshúsleves disznóhús és zöldség betéttel. Ez persze nem gyorskaja abban a tekintetben, hogy az elkészítése rendkívül időigényes, viszont elvihető és az elfogyasztása sem igényel előkészületeket. 

A magyarok fish&chips-sze a már korábban említett hekk. Ez az egyik legnépszerűbb halétel az országban, valószínűleg megelőzi még a halászlé népszerűségét is. A dolog igazi pikantériája, hogy ez egy tengeri ragadozó hal, amely természetesen nem honos az országban.

Az elmúlt 50 évben igencsak megváltozott az utcán is fogyasztható ételek repertoárja. A 70-es évek tejivóitól a 80-as évek hidegkonyhai imbiszbárjain át a mostani „mentes” és vegán választékig rögös volt az út. Két fogás azonban végig kitartott. A főzelékek és a levesek. Előbbiek nyilván kevésbé képviselik a street food kategóriát, az utóbbiak azonban reneszánszukat élik, és olyan klasszikusokat is találhatunk közöttük, mint a paradicsomleves betűtésztával. Jó étvágyat hozzájuk!