Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője

Pécs ókeresztény sírkamrái a város északnyugati részén, a Mecsek hegység déli lankáin, a pécsi székesegyház területén találhatók. A IV. századból fennmaradt régészeti bemutatóhely 2000. november 30. óta az UNESCO Világörökség része. Sopianae – a római kori Pécs – városát a  II. század elején alapították, és a III. századra már virágzó várossá és a kereszténység egyik jelentős központjává emelkedett.

A sírépítmények két részből állnak: a föld alatti részük egy kripta – maga a sírkamra –, amelyben az elhunytakat téglasírokba vagy szarkofágokba helyezték. Ezeknek belsejét gyakran bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszítették. A sírkamrák felé emlékkápolnát emeltek. A kétszintes építmény főként tehetősebb családok temetkezési helyeként és szertartások céljára is szolgált.

Az Ókeresztény Mauzóleum, melyet 1975-ben fedeztek fel, a római kori Sopianae temetőjének legnagyobb épülete. A kétszintes épület felszínén kápolna, alatta pedig a temetkezésre szolgáló kripta terült el. A sírkamra festett falú, freskói között Ádám és Éva bűnbeesése és más korabeli ókeresztény ikonográfia, valamint Krisztus szimbóluma is látható. Építését a 370-es évekre datálják.

A több mint 1600 éves pécsi ókeresztény temető lenyűgözően mutatja be a késő római temetkezési gyakorlatot és halotti kultuszt. Pécs ókeresztény sírkamráit az ókori Itálián kívüli legnagyobb összefüggő kora keresztény temetőegyüttesként tartják számon.

2004-ben a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzérmét adott ki „Pécsi ókeresztény sírkamrák” körirattal.

A látogatóközpontban ezekkel együtt összesen hat kétszintes sírkamra és két nagyobb, egyterű épület tekinthető meg.