Népi hagyományok nyomában

Több magyar tájegységen is kimondottan a népművészetnek szentelt múzeum őrzi a hagyományos motívumkincset. A mezőkövesdi Matyó Múzeum és a balassagyarmati Palóc Múzeum gyűjteményének jelentős részét adják a két tájegység és népcsoport jellegzetes viseletei, textilei, bútorai és edényei, valamint a népi vallásosság és a szokások és hagyományok tárgyi emlékei.

2012-től a matyó népművészetet az UNESCO szellemi világörökségének részeként tartják számon. A zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház gyűjteménye a hagyományos népi kismesterségekre, és azok szerszámainak bemutatására összpontosít, látogatható raktárában például hagyományos kovács-, bognár-, kádár- és cipész szerszámokat tekinthetünk meg. A mezőtúri Túri Fazekas Múzeum Magyarország legnagyobb, valamivel több, mint 8 ezer kerámiából álló gyűjteménye kimondottan a népi fazekasság, a népművészeti cserépedények bemutatását tűzte ki célul.

A budapesti Hagyományok Háza részeként működő Magyar Népi Iparművészeti múzeum 1000 tárgya pedig a népi iparművészet történetét, alkotóit, irányzatait mutatja be. Ahogy a budapesti, úgy a vidéki múzeumokban is rendszeresek a népművészet népszerűsítését célzó rendezvények és a gyerekeknek, gyerekcsoportoknak szánt múzeumpedagógiai foglalkozások.  

Az ország több pontján is fellelhető skanzenekben, vagyis szabadtéri néprajzi múzeumokban eredeti környezetben élhetjük bele magunkat a hagyományos paraszti világba. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum a 18-20. századi Magyarország tájegységeinek hagyományos portáit, közösségi, szakrális és gazdasági épületeit mutatja be, a tájegységeken jellemző lakóháztípusokra koncentrálva.

Az ország más pontjain felépült hasonló skanzenek viszont szorosabban kapcsolódnak a helyi jellegzetességekhez, az adott tájegység jellemző paraszti kultúrájának emlékeit őrzik. A Szennai Skanzenben Somogy megye és a Zselic népi építészete, a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a Bakony és a Balaton-felvidék, a zalaegerszegi Göcseji Skanzenben pedig a zalai települések múltja, például a nagykutasi torkos pajta és a csödei pálinkafőző kunyhó kel életre. Az Őrségben, Szalafőn a Pityerszer múzeumfalujában eredeti helyükön állnak az archaikus, zsúpfedeles őrségi épületek.

A nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népi építészetét mutatja be. A szombathelyi Vasi Múzeumfalu 27 vasi községből gyűjtötte össze a magyar, német, horvát és szlovén nemzetiségek jellegzetes lakóházait és egyéb építményeit. Az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark részét képező szabadtéri néprajzi gyűjtemény 19 épületegyüttese az ország különböző tájainak hagyományait mutatja be, betekintést nyújtva a 19. századi falvak és tanyavilág életébe és mesterségeibe. Az UNESCO világörökség részét képező Hollókő pedig ma is a 20. század eleji palóc település jellegzetességeit őrzi. Valójában az egész falu egyfajta skanzen, itt valóban a mindennapi élet része maradt a népi hagyomány.