A késő román stílusú épület két részből áll: egy téglalap alakú hajóból és a négyzet alaprajzú szentélyből, amelyeknek falait szemet gyönyörködtető, kézzel festett freskók borítják. A hajó északi és keleti falán lévő, XIII. századi falképek között Péter, Pál és János apostol, Szent Anna és Mária is kirajzolódik, akinek ölében a kis Jézus pihen. Bármerre fordultok, egyedi mintákban gyönyörködhettek: a szentély oldalfalain András, János, Péter, Tamás, Bertalan és Simon alakja határozható meg. A keleti ablak rézsűjében pedig Zsigmond-kori freskók, Szent Dorottya és Alexandriai Szent Katalin, fölöttük a fájdalmas Krisztus, a boltozat zárókövén pedig az Agnus Dei, azaz Isten báránya látható.
A mosolygó szentek alakjain kívül népies motívumok is díszítik a több száz éves falakat. Ezeket a XVI. század közepe után készítették, amikor a templom reformátussá vált. Ekkor ugyanis lemeszelték a középkori falképeket, és helyükre népies jellegű mintákat pingáltak. Érdemes a festett famennyezetre is vetni egy pillantást, amely még 1777-ben, a népies barokkot idéző festett szószékkel, karzattal és a padokkal egy időben készült. Ennél kicsit korábban, 1758-ban került a templom falára a szintén itt található Rhédey-epitáfium, azaz sírfelirat.
Érdemes rövid sétát tennetek a templomlátogatást követően, mivel a környék bővelkedik természeti csodákban is, hiszen a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szívében található.