Kutyával a természetben - illemszabályok a túrán, kiránduláson

Legyen folyamatos a kontroll a kutyánk felett: nem csak akkor, ha nem túl barátságos az idegen állatokkal, de akkor is, ha túlzottan az! Nem törvényszerű, hogy az ösvényen szembe jövők is ugyanolyan nagy állatbolondok, mint mi vagyunk, és nem feltétlenül örülnek a felugrálás után hátramaradt sáros mancsnyomoknak sem.

Más kutyákhoz se engedjük oda szó nélkül, kivéve, ha erre engedélyt kapunk a másik gazditól: előfordulhat, hogy a másik négylábú félős, agresszív, vagy épp tanul.
Ne engedjük elbóklászni sem: míg az ösvényen, úton haladunk, nagy eséllyel nem fog védett növényeket letaposni, kikaparni, se gyanútlan erdőlakó állatok nyomába eredni.  

Kapcsolódva a fentiekhez: soha nem lehet tudni előre, milyen szituációba kerülünk a kirándulás alatt. Kiugrik egy őz az ösvényen, pont a kutya orra előtt… más kutyás kirándulók bukkannak fel a kanyarodó úton… lovasok érnek be minket… ne adj’ Isten kiszórt mérget találunk, és még sorolhatnánk. A póráz nem csak a környezetünk-, hanem kutyánk biztonságát is szolgálja! Különösen fontos a használatát komolyan venni, ha kutyánk még csak most tanulja a behívást, vagy ha könnyen elcsábítják érdekes szagok, ingerek.

Ha nem szeretnénk rövid pórázon tartani kutyánkat az egész kirándulás alatt, használhatunk hosszúvezetőt is, amit akár 8-, 10-, 15 méter hosszúságban is kaphatunk. Ennek segítségével megadható neki a szabadság is, szaglászhat, nagyobb teret kap, de mégis pórázon lesz, a gazdi kontrollja alatt. 

Általános íratlan szabály, hogy ha olyan természetjáróval találkozunk, aki gyorsabban halad, vagy nagyobb, esetleg erősebb nálunk, akkor adjunk helyet neki az ösvényen. Ide érthetjük a futókat, bringásokat, de egyszerűen csak nagyobb tempóban túrázókat is. Nem megfeledkezve a tereplovasokról sem! Előfordulhat, hogy kutyánkat meglepi a patások felbukkanása, amire ugatással, netán a lovakhoz való odaszaladással fog reagálni. Utóbbit semmi esetre se engedjük neki, hisz különösen balesetveszélyes szituációt eredményezne. Maradjunk nyugodtak, hívjuk magunk mellé kutyánkat, tartsuk pórázon, esetleg ültessük le, míg a lovasok elhaladnak mellettünk. Legyünk előzékenyek minden esetben!

Amennyiben mi érünk be másokat, vagy haladunk kutyánkkal gyorsabb tempóban (például kutyás terepfutásunk alatt), udvariasan kérjünk helyet az ösvényen. A titok, mint sok minden egyéb esetében is, a kommunikáció! 

Szemétnek nincs helye a természetben! Hasznos, ha van nálunk külön erre a célra egy zacskó, vagy kisebb zsák, amibe egyszerűen berakhatjuk a túrán keletkezett hulladékot, majd azt az erdőből kiérve, vagy ha nem találunk hulladékgyűjtőt, akkor otthon eldobhatjuk.

Sőt! Ha van nálunk ilyen zacskó, abba azt is összeszedhetjük, amit a túra során találunk, és nagyon nem az erdőbe való. Tudjuk, senki sem szeretne mások után takarítani, se más szemetét cipelni. Mégis, gondoljunk arra, amikor például egy eldobott műanyag palackot találunk az úton, hogy ha mi nem, akkor ki fogja összeszedni? Valószínűleg senki... Igen, kellemetlen más után, mi több, más helyett feltakarítani. De a természetnek teszünk ezzel szívességet. 

Különleges színű és formájú levelek, virágok, lehullott agancsok... Gyönyörűek és legszívesebben mindből vinnénk haza, hogy emlékül, vagy lakásunk díszeként kihelyezzük. Mondjunk le inkább erről és gyönyörködjünk benne inkább ott, helyben, a természetes környezetében! Különösen igaz ez a növényekre, virágokra, hisz számos faj védett!

Álljunk meg inkább néhány pillanatra, és engedjük, hogy átjárjon minket a természet szépsége, lenyűgöző színei és változatossága! Készítsünk esetleg emlékül egy fotót - és hagyjuk ott, természetes helyén a felfedezett csodát.