Magyarország legjelentősebb románkori emléke a jáki templom. A dombtetőre épült egykori kolostor-templom ma is teljes szépségében uralja a vidéket, annak ellenére, hogy az évszázadok során tűz, vihar és hódítók is többször megrongálták.
A templomot és a hozzá kapcsolódó bencés apátságot a Ják nemzetség, pontosabban Jáki Nagy Márton alapította 1220 körül. A templom csak az építtető nagyhatalmú szlavón bán halála után készült el, a délnyugati torony falain valószínűleg az ő temetése látható. A templomot Szent György tiszteletére szentelték fel, ezért díszíti a sárkányölő szent képe a főoltár mögötti falat. A nemzetség őse egy bajor gróf volt, aki Szent István király feleségének, Gizella királynénak a kíséretével érkezhetett Magyarországra.
A jáki templom egyik legjellegzetesebb eleme az akár tíz kilométerről is látható, két vaskos, monumentális torony. Bélletes főkapuja (azaz fokozatosan szűkülő kapuzatokkal faragott) kétségkívül a legszebben díszített román kori templomkapu Magyarországon, a stílus iskolapéldája. A bejáratot két kőroroszlán őrzi, bár ezek már csak másolatok, mert az eredeti oroszlánok elpusztultak. A kapu felett lépcsőzetesen helyezkedik el Krisztus és a 12 apostol életnagyságú szobra. A szemet a geometriai mintákkal díszített kapubélletek vezetik a tulajdonképpeni kapuhoz, és felette a timpanonban angyalok közt trónoló Krisztushoz. A kapu két oldalán a fülkékben a gyermekét tartó Madonna, és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai láthatóak.