Építészeti stílusok kavalkádja

18. században a magyarországi építészetben már egyértelműen a barokk stílus elvei uralkodtak, és országszerte egymás után jelentek meg a barokk kastélyok és kúriák. Budapesten nincs túlnyomó többségben az ide kapcsolható építészeti örökség, de azért városszerte jónéhány példát találhatunk rá. Ilyen például a város egyik ékkövének számító budai Várnegyed területe, ahol a középkorban felépült városmag ostromot elszenvedett épületeit már a barokk stílus ihletettségében építették újjá, ügyelve rá, hogy a megmenthető gótikus és reneszánsz részleteket is megőrizzék.

A 19. század első felében a magyar klasszicista építészet egy stíluskereső, átmeneti időszak végén született meg, a barokk és a későbarokk stílus ellenpontjaként egyfajta tisztaságot, egyensúlyt és visszafogottságot képviselt. A magyar klasszicista építészet csúcsteljesítménye és egyben legemblematikusabb alkotása a korszak művelődésének fellegvára, a Budapesten található Magyar Nemzeti Múzeum.

A stíluskeresés útjaként is emlegetett irányzat, a romantika a reformkor utolsó szakaszát, a forradalmat és a szabadságharcot, az azt követő Habsburg abszolutizmust és az osztrák-magyar kiegyezés időszakát öleli fel. Budapest legkiemelkedőbb romantikus stílusú épületei a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia palotája és a Dohány utcai zsinagóga, de számos lakóépület, városi lakóház és palota is magán viseli a romantika stílusjegyeit.

Az 1870 és 1900 közötti három évtized Magyarország rendkívüli gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének időszaka, melynek eredményei és hatása látványosan visszaköszönnek Budapest utcáin is. Az 1867-es kiegyezést követő fellendülés a város elképesztő ütemű virágzását hozta magával, ma Budapest utcáit járva nagyrészt ennek a periódusnak az építészeti emlékeivel találkozhatunk. Ebben az időszakban épült fel a magyar államot reprezentáló, alapvetően neogótikus stílusjegyeket magán viselő Országház, a neoreneszánsz stílusú, a kultúra szentélyeként működő Operaház, vagy a városra pazar kilátást biztosító, szintén neoreneszánsz stílusú Szent István-bazilika.

A szecessziós irányzat követendő elve egyrészt a múlttal való szakítás, másrészt az új kifejezésmód keresésének igénye volt. Budapesten jó néhány jelentős középület köthető ehhez a stílusirányzathoz, így például a Zeneakadémia vagy az Iparművészeti Múzeum, de feltűnően gyorsan teret hódított a vidéki városokban is, így például Szegeden, Kecskeméten, Pécsen vagy Debrecenben, hogy csak a legnagyobbakat említsük.