A Sziklatemplom viharvert évtizedei
A Budán lévő Gellérthegy délkeleti oldalában megbúvó Sziklatemplom (más néven a Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplom) története immár majdnem egy évszázaddal ezelőtt kezdődött. A félig természetes, félig ember alkotta templom építésének gondolatát a franciaországi Lourdesnál fekvő barlang ihlette az 1920-as években: ebben a barlangban jelent meg ugyanis a legendák szerint több ízben is a Szent Szűz egy tizenéves francia kislány előtt. Az itt lévő oltárt látogatta meg egy magyar zarándokcsoport, akik aztán előterjesztették a Sziklakápolna megépítésének ötletét.
A templomépítés 1931-re fejeződött be, három évvel később pedig egy neoromán stílusú kolostort is építettek a pálos szerzetesrend számára, akik ekkoriban tértek vissza az országunkba több száz éves száműzetésük után. Ők kapták meg a Sziklatemplomot is, amely – kisebbnagyobb megszakításokkal – azóta is a pálos rendhez tartozik.
A Sziklakápolna elkészítése utáni békés esztendőket egy meglehetősen viharos időszak követte: az 1950-es években a kommunista rendszer eltörölte az országban a szerzetesrendeket, a szerzeteseket kitoloncolták a Sziklatemplomból, a templom bejáratát betonfallal torlaszolták el, a bejárat fölött álló keresztet pedig ledöntötték. A hely ezután templomként csak az 1990-es években kezdett el újra funkcionálni: ekkor bontották le a bejáratot eltorlaszoló betonfalat, melynek egyik darabját a mai napig őrzik a bejárat jobb oldalán, emlékeztetve ezzel a látogatókat a kommunista diktatúra időszakára.