A nagy fröccskisokos



Egy hosszú nap után semmi sem esik olyan jól, mint a teraszon hátradőlni egy kicsit, és élvezni az édes semmittevést. Az idő ilyenkor már kifejezetten kellemes és gyönyörű látványt nyújt, ahogyan a hold bevilágítja az eget és a tücsökciripelés a zenei aláfestésről is gondoskodik. Jól hangzik, nem igaz? 

Csak egyetlen dolog hiányzik a tökéletes idillhez: egy pohár hűsítő fröccs. Hiszen a bor és a szóda tökéletes párosa, azaz a fröccs – vagy régiesen a spriccer – elmaradhatatlan hozzávalója a nyári hónapoknak, legyen szó egy délutáni grillezésről a kertben, egy Balaton-parti nyaralásról, egy esti kártyázásról vagy családi vagy baráti összejövetelről.

Hogyan lett a spitzerből fröccs?

A bor és a víz keveréke évezredek óta egyetemes népszerűségnek örvend, az anekdoták szerint Magyarországon a 19. század közepén terjedt el. A közkedvelt ital meghonosítása Jedlik Ányos nevéhez köthető, akit 1842-ben Fáy András látott vendégül fóti pincéjében. Jedlik kedvenc itala a saját szódavízével „felspriccelt” bor volt, amelyet a borozgatás során Vörösmarty Mihály is megkóstolt. A legendák szerint ekkor született meg a fröccs elnevezés is. „Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” – mondta a költő, és a spitzer kifejezés feledésbe merült.

Milyen bort válasszunk?

A fröccskészítés képlete egyszerű: fogjuk meg a bort és a szódavizet, majd öntsük össze egy pohárba. Azonban van néhány íratlan szabály, amelyet érdemes szem előtt tartani. Nem szódázhatunk fel bármilyen bort, ugyanis sok egyszerűen nem ízletes felhígítva vagy szimplán elveszti a karakterességét. A testesebb borokat – legyen az fehér vagy vörös – például nem ajánlott vízzel keverni, de a tiltólistán szerepelnek a hordós borok is. A szakértők azt tanácsolják, válasszunk egy könnyű, aromás fehérbort, mert ezeket tökéletesen kiegészíti a szódavíz. A legtöbb friss rozéról is elmondható, hogy kiváló fröccs készül belőle, ezért gyakran ez a nyári italok alapja. Viszont a vörösekkel vigyáznunk kell, ugyanis – az egyszerű, nyári vörösöket leszámítva – nem alkotnak jó párost a szódavízzel.

Fröccsszótár

Ha megtaláltuk a tökéletes bort és a szifonos üveg is az asztalon, akkor kezdődhet a keverés. A bor és szódavíz mennyisége alapján különböző fröccsöket különbözetünk meg, amelyeknek az elnevezésével érdemes tisztában lenni. Például ha a délutáni forróságban egy könnyed italra vágyunk, a Krúdy fröccsöt messzire kerüljük el. Amennyiben egy erősebbre szomjazunk, ne a sport fröccsöt kérjük a bárpultnál.

Kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szódavíz

Ha kisfröccsöt rendelünk, akkor 1 dl borral és 1 dl szódával töltik meg a poharunkat. Az egyik legnépszerűbb nyári italt néha „fütty” néven is emlegetik, mivel egy régi történet szerint József Attila egy füttyre képes volt meginni.

 

Nagyfröccs: 2 dl bor + 1 dl szódavíz

Amennyiben 2 dl borhoz 1 dl szódát keverünk, akkor nagyfröccsöt készítünk. Húzósnak vagy hajtásnak is nevezhetjük, Móra Ferenc szerint ugyanis ezt a hűsítőt „egy hajtással lehet a gallér mögé küldeni”.

 

Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz

Amikor felcseréled a nagyfröccs keverési arányát – mindegy, hogy szándékosan vagy véletlenül –, akkor egy finom hosszúlépéssel olthatod a szomjad.

 

Házmester és albérlők

A házmester típusú fröccsöknek számos változata ismert: a hagyományos, sima házmester 3 dl bor és 2 dl szóda, a viceházmester pedig 2 dl bor és 3 dl szóda. A nagyházmester 4 dl bor – 1 dl szóda, a kisházmester (más néven lakófröccs, sport fröccs) pedig 1 dl bor – 4 dl szóda keverékéből készül.

 

Úri fröccsök

A történelem során számos irodalmi alakról neveztek el fröccsöt, amelyek közül a Krúdy fröccs (kilenc rész bor, egy rész szóda) a legismertebb. Az író ezt a keverési arányt preferálta, mert így „a víz megnevetteti a bort”. A haza bölcsének, Deák Ferencnek köszönhetjük a józanság italát: a Deák-bólé nem más, mint kevés bor, „hőbörgő vízzel” felkeverve. Az Újházy-fröccsel – szerencsére – nem sok itallapon találkozhatunk. A híres színész szikvíz helyett jégbe hűtött kovászos uborka lével fogyasztotta kedvenc borát, mondván: „így többet lehet a borból meginni”.

 

Magyar-angol fröccs: 6 dl bor + 3 dl szóda

Avagy a híres Puskás fröccs, amelyet az 1953-ban megrendezett legendás labdarúgó-mérkőzés inspirált.

 

Góré fröccs: 1 vagy 2 dl bor + egy kevés szóda

Ezt a keverési arányt általában az aromás fehérborokhoz ajánlják, mert a kevés szódavíz nemcsak fellazítja, hanem a buborékok az első pillanatokban kihangsúlyozzák az íz- és illatjegyeket.

 

Sóher fröccs: 1 dl bor + 9 dl szóda

„Távolugrás” vagy „kukamosó” néven is ismerik. Lényege, hogy a szódához egy kis bort adnak „ízesítőként”.

 

Mafla: 0,5 dl bor + 0,5 szóda

Mivel ez a fröccs nem tartozik a legismertebbek közé, valószínűleg sok pultos furcsán nézne, ha egy maflást kérnénk tőle.

 

Járd be velünk az országot!