A kecskeméti Cifrapalota

Kecskemét a 19. század végén, a 20. század elején élte virágkorát, amikor az alföldi futóhomokot megkötötték, és termékeny földdé változtatták. A kemény munka jólétet is hozott, és a város meg is akarta mutatni maga és polgárai gazdagságát országnak, világnak. Úgyhogy a század elején elhatározták, hogy 40 méter széles, fél kilométer hosszú sugárutat építenek. Az új főutca legfontosabb épületeit szecessziós stílusban emelték, kezdve a városházával, melyet a stílus legnagyobb magyar alakja, az Iparművészeti Múzeum alkotója, Lechner Ödön tervezett. A magyar szecesszió sokat merített a népművészetből. Ennek a népies jellegnek egyik legmeghatározóbb példája a Cifrapalota, amelynek pompás díszítését egyes művészettörténészek szerint az alföldi pásztorok a cifraszűrjének mintái ihlették.  

Ha egy helyi bank nem adott volna a városnak nagyon gáláns ajánlatot az új sugárút, a Rákóczi út és a Fő tér (ma Szabadság tér) torkolatánál fekvő telekre, soha nem épült volna meg Kecskemét jelképe, a Cifrapalota. A városatyák ugyanis ekkor döbbentek rá, ha a banknak megéri bérpalotát építtetni, akkor a városnak is. Ezért elhatározták, hogy a telket nem adják el, hanem megépítik első a város első bérpalotáját. A földszinten 19 üzlet volt, ma a bejáratokat hatalmas ablakok helyettesítik. A felső szinten három elegáns bérelhető lakás, az első emeleten pedig egy ovális díszterem, volt ahová külön, díszes lépcsőház vezet fel. A díszterem mennyezete alatt színes pávák ülnek, és egykor valószínűleg tükrökkel tágították az egyébként is impozáns teret. Az első emeletet a Kereskedelmi Kaszinó bérelte, ahol a díszterem mellett könyvtár, étterem, játékterem, telefon szoba, konyha, éléskamra, és még öltöző is volt. Utóbbi elsősorban azért, hogy a Pávás teremben tartott bálok, társasági összejövetelek alatt időnként felfrissíthessék ruházatukat a hölgyek. 

Kada Elek polgármester egy fiatal és autodidakta építészt bízott meg a munkával 1902-ben. Márkus Gézának egy hónap állt rendelkezésére, hogy elkészítse a terveket. Az építkezés még abban az évben elindult, és a következő évben már át is adták a házat. Bár a tervezett saroktornyok takarékossági okokból nem valósultak meg, a homlokzat Zsolnay kerámiáin, a piros, kék és zöld pirogránit ornamensein nem spóroltak. Olyannyira nem, hogy a tetőt borító mázas cserepeket is a világhírű pécsi gyár szállította.

Az U alakú épületnek három, egyenrangú homlokzata van, lekerekített sarkainak és vastag, dunna-szerű hófehér vakolatának köszönhetően az épület szinte szobor szerű. Nem mindenki szerette meg rögtön az épületet, voltak, akik sokallták a díszeket, mások szerint inkább kórházat, vagy szociális bérlakásokat kellett volna építeni, nem „cifrapalotát”. A mára hivatalossá váló Cifrapalota elnevezés valószínűleg tehát nem a homlokzat cifraszűrökhöz hasonló mintáira utalt, inkább korabeli gúnynév volt.  

Sok bérlője volt a boldog békeidők után a Cifrapalotának. 1949-ben a szakszervezetek költöztek be, majd a nyolcvanas években kapott múzeum lett. Ma a Katona József Múzeum Képtára és Kiállítóhelye. Állandó kiállításán láthatjuk a Duna-Tisza köze legszebb avar kori leleteit, köztük a kunbábonyi fejedelmi sír kincseit. Képzőművészeti gyűjteménye is jelentős, a tragikus sorsú Farkas István és Tóth Menyhért képein kívül a modern magyar képzőművészet több fontos alkotása is itt van, a többi közt Nemes Marcell műgyűjtő 1911-ben a városnak adományozott 81 nagy értékű műtárgya.