Írottkői csoda
Nagy lélegzetet venni olyan, mint az Írottkő tornyából körbenézni egy verőfényes napon. Fenyveserdőn vezet át ide az út, a fenyőillatból már érezni az Alpok üzenetét, és ha az ember szemfüles, szedret, málnát vagy akár szamócát is találhat. Ha nem lát senki, széttárt karokkal szoktam állni a torony tetején, elképzelem, hogy felfelé ránt az ég tágassága, közben mindig a régi határ hűlt helyére szoktam ott gondolni, a végtelen szabadságra, arra, hogyha akarnék, mehetnék, amíg a szem ellát.