Húsvéti hagyományok és népszokások a böjttől a mátkálásig

A húsvét gazdag ünnep, ami körül az évszázadok során jó pár szokás kialakult. Az egyik legfontosabb közülük az ünnepet megelőző 40 napos böjt. Bár korábban főként a hús- és zsírmentes étkezést tartották a böjtölők, manapság sokan és sokféle módon értelmezik: a lényege, hogy a böjtöt tartók erre az időre lemondanak valamiről, ami fontos a számukra.

Virágvasárnapon a nagymise előtt barkát szentelnek, a hagyomány szerint a megszentelt barka elűzi a rosszat, gyógyító és rontásűző. Nagycsütörtökhöz több szokás is kapcsolódik. Ezen a napon a gyász jeleként elhallgatnak a harangok és egészen nagyszombatig nem is csendülnek fel. Azonban a gyerekek és néhol a felnőttek is nagy zajt csapnak, Pilátust jelképező bábukat ütlegelnek, esetleg égetnek azért, hogy Pilátus szenvedjen, amiért elárulta Jézust.

A nagypéntek a passiójáték, azaz a Krisztus életét és halálát feldolgozó dramatizált előadás ideje, aminek világszerte nagy hagyománya van. Nagypéntekhez a liturgikus szokások mellett babonák is kapcsolódnak: friss kútvízzel vagy patakvízzel fürödtek az emberek ezen a napon, sőt, az állatokat is a vízhez hajtották, mert úgy tartották, hogy a tiszta víz védelmet nyújt a betegségek ellen. A feltámadási körmenet, a víz- és a tűzszentelés ideje nagyszombat. Ekkor ér véget a böjt és újra megszólalnak a harangok. Húsvétvasárnapon pedig a mai napig sokan letakart kosárban viszik a kalácsot, a sonkát a templomba, hogy a pap megszentelje az ételt. 

A locsolkodás és a hímes tojás ajándékozásának hagyománya húsvéthétfőhöz kötődő hagyomány. Az ünnepi időszak azonban ezzel nem ér véget: egy héttel húsvét után, mátkáló vasárnapon komatálakat küldenek egymásnak a lányok, asszonyok a barátságuk megerősítésére. A húsvéti idő végül a pünkösddel, a Szentlélek eljövetelével zárul.