Farsangi hagyományok, szokások és finomságok: hangos ünnepléssel búcsúzunk a téltől

A magyar farsangi szokások zöme néphagyományokra épül, elsősorban német eredetű tradíciókra. Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezekkel a farsangköszöntőkkel igyekeztek az emberek biztosítani az következő évre a jó termést, a szerencsét és az állatok egészségét. A mondókák, illetve a hozzá köthető szokások területenként eltérőek lehettek: néhány helyen a fiatalok jártak házról-házra, máshol a lepedőbe, medvebőrbe öltözött felnőtteket várták kolbásszal, szalonnával vagy farsangi fánkkal. Sajómercsén például a fiatal fiúk egy nyárssal a kezükben kopogtattak be az ajtókon, majd elszavalták ezt a mondókát:

Óh, óh farsang kedves idő
Elmúlt már az óesztendő,
Ez újban is vigadjanak,
Ha nem adnak szalonnát,
Farkas hordja a disznát,
Ha nem adnak tojáskát,
Girind (= görény) hordja a tyúkját.  

A mondókák mellett a dramatikus játékok, valamint a maszkos-jelmezes felvonulások is elterjedtek országszerte. A halottas játékoknak, temetési paródiáknak különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, hiszen összekapcsolódtak a tél temetésével. Húshagyó kedden sok helyen szalmabábut (kiszét) vagy koporsót égettek, ezzel jelképesen is lezárták a farsangot. Természetesen a maskarák és a hozzájuk kötődő szokások tájegységenként nagyon eltérők: a Csallóközben élő legények például csoportosan járták az utcákat, női ruhát viseltek, katonának, koldusnak vagy menyasszonynak öltöztek. A fejükre harisnyát húztak, vagy bekormozták, belisztezték az arcukat. A házaknál nagy felfordulást csaptak, és közben egy kis ételt is próbáltak elcsenni a lakóktól.

Ha a farsangi alakoskodásokról van szó, sokunknak a mohácsi sokácok busójárása jut rögtön az eszébe. Ez a mulatság régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott, de az érdeklődők népes tábora miatt már 3 nappal korábban, csütörtöktől elkezdődnek a programok, idén ez február 24-re esik. Ilyenkor tartják a kisfarsangot, amikor a Jankelék, a „busónövendékek", beöltözve járják a várost, és riogatják a járókelőket. Maga a felvonulás farsangvasárnap, február 27-én zajlik. Ezen a napon a felejthetetlen látványról akár több mint ezer télűző, jellegzetes fa álarcot öltő, birkabőrbe bújt felvonuló is gondoskodhat, hiszen rengeteg turista érkezik a kisvárosba. Az egyik legkedveltebb program az esti máglyagyújtás: a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát lobbantanak lángra, hogy a busók és a vendégek körbetáncolják azt, miközben a hangos zenét időnként megtöri a török korabeli ágyúk hangja. Ez a különleges tradíció 2009-óta az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján is szerepel.

Minden, amit a busójárásról tudni érdemes: KLIKK IDE! 

A farsangi mulatságoknak igen fontos szerepük volt a párválasztásban is. Ilyenkor a lányok bokrétát adtak annak a legénynek, aki a szívükhöz a legközelebb állt, hogy ő a farsangvasárnapi táncesten a kalapjára tűzött virággal jelenhessen meg. Ha a fiú már hosszabb ideje udvarolt a lánynak, akkor azon sem lepődhetett meg, ha táncpartnere ellopta a kalapját, hogy rávarrhassa a bokrétát – ezzel jelképezve elköteleződését. Ezt a nyilvános színvallást gyakran a lánykérés követte.

A magyar paraszti életben az udvarlás, a házasságkötések és lakodalmak legfőbb ideje a farsang időszakára esett. Nem véletlen, hogy ez az időszak lehetőséget nyújtott arra is, hogy a vénlányokat és vénlegényeket – azokat az egyedülállókat, akik az adott közösség szerint már túllépték a házasságkötés ideálisnak tartott életkorát – kicsúfolják. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, ez a szokás a mai kontextusban már nem aratna osztatlan sikert.

Fontos megemlíteni a farsanghétfőn megrendezett asszonyfarsangot is, amely a nők körében népszerű táncmulatság volt. Ezen a napon a hölgyek korlátlanul fogyaszthattak alkoholt, nótázhattak és férfi módra szórakozhattak. Ezután húsvétig már tilos volt a mulatozás, a tánc, sőt, esküvőket sem lehetett tartani.

A farsangi időszak alatt nagy lakomákból sincs hiány. Ilyenkor kerülnek az asztalra a gazdag, húsos levesek, a gulyás és a babgulyás. A főételek közül a borral sült, „részeges” húsok számítanak tipikus farsangi fogásnak. Azonban a legklasszikusabb farsangi finomság a fánk, amely tájegységenként más-más formában köszön vissza. A közkedvelt szalagos fánk mellett több helyen készítettek képviselőfánkot és forgácsfánkot is, de az almából vagy túróból készült változata is sokak kedvence.

Az ünnepi eszem-iszomhoz köthető a torkos csütörtök eredete is. A hagyomány szerint ezen a napon kell elfogyasztani minden zsíros, tartalmas ételt, hogy a nagyböjt alatt biztosan ne kerüljenek tiltott hozzávalók az ételekbe. Azzal kapcsolatban, hogy eredetileg a hamvazószerda előtti vagy utáni csütörtökről lehetett-e szó, megoszlanak a vélemények. Az újraélesztett tradíció – amelyhez évről-évre több étterem csatlakozik – Magyarországon a hamvazószerda utáni csütörtökre esik. Más országokban, például Olaszországban és Lengyelországban viszont egy héttel korábban rendezik meg a nagy lakomázásokat.