,,A magyar Versailles"
A főúri pompájú kastélyt aztán Esterházy Miklós terveztette meg, mai formáját a XVIII. század második felében, közel húszéves munkálatokat követően nyerte el. A barokk épületegyüttest a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles kastélyainak méltó párjaként tartják számon, innen a közismert elnevezés: „magyar Versailles”.
Fénykora 1768-tól 1790-ig tartott, ekkor Magyarország egyik legjelentősebb kulturális központjaként tartották számon. A hatalmas épületben 126 rokokó stílusban berendezett és díszített szoba sorakozik. A kastély középpontja az emeleti díszterem és zeneterem, melynek grandiózus falait jón félpillérek tagolják. A díszterem alatt fekvő sala terrena a barokk kertet köti össze az épülettel, melynek oldalaiban a hercegi és hercegnéi lakosztályok kaptak helyet. Az első emeleten az oldalsó lakosztályok a vendégek számára álltak rendelkezésre.
A földszinten a hercegi lakosztály mellett a kézikönyvtár, a nyugati szárnyban pedig a híres Esterházy-képtár volt található, amely több mint háromszáz festménnyel büszkélkedett. A patkó alakú szárny keleti részéhez oldalszárnyként télikert (pálmaház) csatlakozott.