A lenyűgöző méretű királyi tárgyalótermében egy letűnt kor emlékei elevenedhetnek meg előtted. Az épület fénykora Nagy Lajos király uralkodásának idejére, a 14. századra esik. A lengyel trónt is megszerző király alakíttatta át gótikus királyi várkastéllyá a korábbi erődítményt. Nagy Lajos sokat időzött a várban, jelentős történelmi szerepet szánt neki. A két főváros: Buda és Krakkó közti úton fontos állomássá lett Diósgyőr. Itt kötötték meg a torinói békeszerződést, amely Nagy Lajos velencei háborúit zárta le 1381-ben, és amelynek értelmében a velenceiek elismerték a király fennhatóságát és egyben évente adófizetésére kötelezték magukat a magyarok felé. Ekkor kezdődött az az 1526-ig tartó időszak, amikor hat királyné jegyajándéka, vidéki rezidenciája volt a vár. Erről kapta ma is használatos elnevezését is: a királynék vára. Már a honfoglalás előtt állt itt egy hatalmas földvár, amelynek helyén a tatárjárás után építették meg az ország egyik legnagyobb várát. A török hódoltság idején a magát ötven évig tartó Egervár eleste után Diósgyőr is végvárrá alakult, hogy részben átvegye hiányzó elődje szerepét. Később, 1673-ban leégett a vár tetőzete, ekkor a vár már alig volt lakható. Később hadászati jelentőségét elveszítette, majd teljesen lepusztult, így a későbbi metszeteken már csak romként tűnik fel. A falak kőanyagának jó részét a helyiek az idők során elhordták – és a vár falából származó kövekből épült fel a Sajón átívelő híd is.