A Magyarország és a mérsékelt égöv leghosszabb barlangjaként ismert Baradla hosszúsága 25 kilométer, a Domica nevet az 5,6 kilométer hosszú, Szlovákia alatt fekvő rész viseli. A barlangrendszer kialakulásának kezdete a földtani adatok alapján körülbelül kétmillió évvel ezelőttre tehető. A mészkőben a patakok vize vájta, koptatta és oldotta ki az üregeket, barlangokat, majd a lecsepegő víz mésztartalmának kicsapódása építette fel szép lassan a változatos formájú cseppköveket, amelyek a mai napig lenyűgözik a látogatókat. Formájuk, a mai látogatókéhoz hasonlóan, már felfedezőik fantáziáját is megmozgatta – így születtek az olyan beszédes elnevezések, mint a Sárkányfej, a Tigris, az Anyósnyelv, az Oszlopok csarnoka vagy az Óriások terme. A kiváló akusztikájú, lenyűgöző látványt nyújtó Hangversenyteremben a mai napig rendeznek komoly- és könnyűzenei barlangi koncerteket. A Baradla-barlangban és más környékbeli barlangokban talált régészeti leletek pedig arról mesélnek, hogy már az őskori ember is menedéknek használta azokat. A hat-hétezer évvel ezelőttről, a csiszolt kőkorból származó, kőből és állati csontból készült eszközök, a bükki kultúrából fennmaradt, vonaldíszes cserépedények mellett a korai vaskorból származó arany ékszereket és harci felszerelést is feltártak a régészek.
A barlangrendszerhez azonban rengeteg más, látogatható barlang is tartozik, például a Narancs-zuhatagáról híres Vass Imre-barlang, a légúti betegségekben szenvedők számára enyhülést nyújtó Béke-barlang és a mesebeli föld alatti tavairól ismert Rákóczi-barlang. Akad itt a mélyből feltörő vizek által formált barlang és a beszivárgó vizek által kioldott, függőleges aknabarlang, más néven zsomboly is, például a Vecsembükki-zsomboly.