5+1 budai zsinagóga, amely nagy múltjával vagy éppen rejtőzködő megjelenésével hívja fel magára a figyelmet

A főváros telis-tele van olyan épületekkel, amelyek a magyar történelem fontos momentumairól mesélnek. Nincs ez másként a városszerte megtalálható zsinagógákkal sem, amelyek közösségi térként, szakrális helyszínként és emlékműként is funkcionálnak. Járjuk most be a budai oldalt, hogy megismerjük a zsidó közösség szokásait és történetét! 

Bét Sálom

A dél-budai magyar zsidó közösség központjaként sokáig a régi Lágymányosi zsinagóga szolgált, ám ezt az épületet 1950-ben államosították, majd 1966-ban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat felvásárolta, és egy természettudományi stúdióvá alakította. Utódja, a Bét Sálom zsinagóga az 1960-as évek eleje óta működik imaházként, de a nevét csak 2007-ben kapta meg. Egy nagyszabású felújítást követően a zsinagóga 2012-ben egy könyvtárrészleggel ellátott oktatóteremmel, egy tágas közösségi teremmel és egy kóser konyhával bővült. Valamint az emeleten található imatermet is korszerűsítették, amelynek leglátványosabb pontját akkor tekinthetik meg a hívők, ha a magasba pillantanak: az égszínkék mennyezet önmagában is pazar látványt nyújt, de az ezüst Dávid-csillagok még varázslatosabbá teszik az enteriőrt. A zsinagóga többi részén inkább az egyszerű, letisztult stílus uralkodik – a hófehérre festett falak és oszlopok között mindössze a nagyméretű, fából készült tóraszekrény és az előtte lobogó örök tűz kelti fel az emberek figyelmét. 

Újbudai zsinagóga

Bocskai út 37. alatt található zsinagóga megnyitását 1936-ban több ezer fős tömeg ünnepelte, de az összetartó izraelita hitközség ekkor még nem sejthette, hogy az újonnan felavatott imaházat nem sokáig látogathatja. Ugyanis 1944-ben az 1000 fő befogadására képes vallási központot a német csapatok raktárrá alakították és Budapest ostroma idején istállóként használták. 1945-ben a holokauszttúlélők ismét visszatértek az imaházba, de az Újbudai zsinagógát 1950-ben államosították, majd a ’60-as években a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) tulajdonába került. Egészen 2021-ig kellett arra várni, hogy a zsinagóga és az ahhoz kapcsolódó chábád központ újra visszanyerje régi fényét. A zsinagóga belső terét úgy újították fel, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredeti épületre: legimpozánsabb díszítőelemei azok a színes kerámiaprintelt üvegek, amelyeket régi fotók alapján, modern eljárással állítottak elő. 

Óbudai zsinagóga

Budapest legrégebbi, ma is működő zsidó imaháza messze földön híres. A klasszicista stílusban épült zsinagógát Közép- és Kelet-Európa legszebbjei között tartják számon. A III. kerületben található Óbudai zsinagóga a 18. században még a barokk építészet stílusjegyeit viselte, ám a nem megfelelő alapozás és a kedvezőtlen talajviszonyok miatt falai megrepedeztek, ezért a 19. század elején elkezdődött a felújítása. A tervek elkészítésével Landherr Andrást bízták meg, az ő elképzelése alapján a zsinagóga egy klasszicista stílusú déli homlokzatot kapott, amit egy korinthoszi oszlopokkal alátámasztott, nyitott oszlopcsarnok díszít. A portikusz felett egy díszes timpanon is található, amely alatt egy héber nyelvű idézet olvasható: „Minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered... és kiterjeszti kezeit e ház felé.”

A történelem során a zsinagóga több nehéz időszakot is megélt: az 1838 márciusában tetőző jeges, dunai árvíz a zsinagógát sem kímélte és a közösség ladikokkal mentette a tóratekercseket. A II. világháború alatt az épületet súlyos károk érték, a ’60-as években eladták, majd múzeumként és kelléktárként is funkcionált. 1970-től a Magyar Televízió 5. stúdiója működött benne, érdekesség ebből az időből, hogy a zsinagóga falai között készült a Süsü. Végül 2010-ben kapta vissza vallási funkcióját, és azóta újra imaházként szolgál. A Köves Slomó által vezetett zsinagóga ma az újjáéledő magyar zsidóság szimbóluma.

Budavári zsinagóga

A Budai várnegyed impozáns környezetében megbújó imaházban évszázadok történelmét követhetjük nyomon. A Budavári Zsidónegyed és zsinagógájának története ugyanis egészen a középkorig nyúlik vissza. Az imaház eredetileg a XIV. század végén épült, így a gótikus építészet stílusjegyeit viselte. A II. világháborút követően az épületet részlegesen restaurálták, majd az imaház – ahol héber feliratokkal kísért festett ábrákra, két nagyobb freskóra és több feltárt freskótöredékre bukkantak – a Budapesti Történeti Múzeumhoz került és sokáig kizárólag kiállítóhelyként működött. A vallási és közösségi élet végül 400 év után újraindult a Budavári zsinagógában, miután 2016-ban az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) megegyezett a múzeummal és az önkormányzattal. Azóta imahely szerepet is betölt, aktívan működik zsinagógaként, valamint az épületben lévő tárlaton keresztül a látogatók megismerhetik a budai vár középkori és török kori zsidónegyedeinek életét, illetve a Várnegyed területén régészeti ásatásokon feltárt, és jelenleg nem látogatható zsinagógákat.

Frankel Leó úti zsinagóga

A Felner Sándor tervezte, mai formájában rejtőzködő, alig észrevehető zsinagóga 1888-as átadásakor még egészen más arcát mutatta. Parkosított környezet, földszintes házak és egy zsidó mészárszék vette körül, akkoriban még a mai Frankel Leó utcából nyílt a bejárata. Később körbeépítették, és az imaház elveszett a hatemeletes bérház ölelésében. Az eklektikus, neogót stílusú, 400 főt befogadni képes zsinagóga valódi ékszerdoboz, és igen különleges látványt nyújt. A belső tér központi eleme a két hétágú gyertyával határolt bima, ahonnan a tórát olvassák fel istentiszteletekkor, a falakon a holokauszt vértanúi és a zsinagóga egykori rabbijainak nevei olvashatók. A Dávid-csillaggal díszített ólomüveg ablakok, a díszes csillár és a frigyláda bámulatos hangulatot kölcsönöz a több mint 100 éves épületnek, amely egyébként jelentős helyszíne volt Szabó István A napfény íze című 1999-es filmjének. 

Szentendrei Cháj Galéria

A Szentendrei Cháj Galéria egy valóságos kulturális és vallási központ, ahová nemcsak a zsidó közösség tagjai, hanem a turisták is előszeretettel ellátogatnak. A művészeti galériaként, judaika boltként és kóser kávézóként üzemelő Cháj Galériát 2018 decemberében nyitották meg azzal a céllal, hogy a zsidó történelmet, kultúrát és hagyományokat a művészetek perspektívájából is minél szélesebb közönséggel megismertethessék. A helyszínen évente körülbelül 4-6 kiállítást szerveznek különféle zsidó tematikájú, illetve a zsidósághoz kapcsolódó képzőművészeti alkotásokból, valamint színes programokkal, például kóser főzőtanfolyamokkal vagy családi sábáttal (pihenőnappal) várják az érdeklődőket.

JÁRD BE VELÜNK AZ ORSZÁGOT!