Ha egy igazán mesebeli kirándulásnak szeretnétek a részesei lenni, és ráadásul a finom nedűkre sem tudtok nemet mondani, akkor keresve sem találnátok jobb úti célt a világhírű Tokaj-Hegyaljánál. A Zempléni-hegység déli délkeleti lábainál, 87 kilométer hosszúságban, 34 kilométer szélességben, 5500 hektárnyi területen elterülő borvidéket 1737 óta a világ első zárt borvidékeként tartják számon. 2002-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága, mint kultúrtájat felvette a Világörökség listájára. A borvidék 27 települést foglal magába, ezek egyike a Sárospataktól mindössze 3 kilométerre fekvő Hercegkút és a környékén lévő, összesen 195 pincéből álló Kőporosi és Gombos-hegyi emeletes pincesor.
A sváb falu, ami valamikor egy herceg birtoka volt
A festői szépségű Hercegkút, ha mesélni tudna, akkor bizony 270 évet menne vissza az időben, története ugyanis ott kezdődik. A községet akkoriban csak úgy hívták: Trautsondorf, magyar nevén Trautsonfalva. Alapítói a németországi Schwarzwald, vagyis a Fekete erdő környékéről, Trautson herceg hívására 1750-ben ideérkező telepesek voltak. A szorgalmas svábok a Gombos hegy északnyugati oldalán, a ma a Világörökség részét képező pincesor területén vertek először tanyát: földalatti vermekben és ezekre fából emelt kunyhókban húzódtak meg. A legnagyobb testvéri szeretetben éltek egymás mellett. Később kőházakat építettek, és hozzákezdtek a dimbes dombos területek megműveléséhez. A szőlő és borkultúrát az itt élők hamar elsajátították, és rövid idő alatt keresett vincellérekké váltak. A közeli Kőporos és Gombos hegy dűlőin szüretelt szőlőt a falu két szélén épült pincesorokon dolgozták fel, a gyümölcsből készült bort a riolitba vájt pincékben, gönci és szerednyei hordókban érlelték.
A Kőporosi és a Gombos-hegyi emeletes pincesorok azóta Tokaj-Hegyalja látványos és jól ismert jelképeivé váltak. A pincék négy szinten, egymás fölé épültek, és jellegzetes, háromszög-alakú pincebejárataikról a turista számára már messziről felismerhetők. A kőháromszögek mögül induló, akár negyvenméteres járatok két vagy háromágúak, és többszintes pincerendszert alkotnak, amelyben a helyi híres és fontos pincészetek napjainkban is érlelik boraikat.
Bár a második világháborút követő deportálások következtében a falu német lakossága megfogyatkozott, ha kis számban is, de a mai napig élnek itt az első telepescsaládok leszármazottjaiból. A közel hétszáz fős falu mindig is büszke volt történelmére, ezért fontos számukra a sváb hagyományok ápolása.
Kirándulásotokat érdemes időben megtervezni, a pincészetekkel előre időpontot egyeztetni – és akár vendégházat is bérelni, amelyben szauna és az udvaron dézsa szolgálja a kényelmeteket. Ha erre jártok, nemcsak a híres borokat, a különlegesen érlelt sváb szalonnát is meg kell kóstolnotok! A pincészetek bejárása után pedig nézzetek körül a környéken: a község legmagasabb pontján áll az 1788-ban emelt, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, barokk stílusú római katolikus templom, a Gombos hegy oldalában pedig a helyiek összefogásával épült meg a Jézus szenvedéseit bemutató, 14 stációból és a dombtetőn lévő 3 fakeresztből álló Kálvária is. A Sváb tájházban még többet megtudhattok a település múltjáról és népművészeti emlékeiről. Minden év augusztusában megrendezik a Pincefesztivált, amiről kár lenne lemaradni!