Jáki Templom és a Szent Jakab-kápolna

Hazánk legjelentősebb románkori emléke a jáki templom. A dombtetőre épült egykori kolostor-templom ma is teljes szépségében uralja a vidéket, annak ellenére, hogy az évszázadok során tűz, vihar és hódítók is többször megrongálták. Aki járt már a budapesti Városligetben, annak ismerős lehet az épület, hiszen kapujának kicsinyített mását itt is felépítették, a Vajdahunyad várában, ahol a Kárpát-medence legjelentősebb műemlék épületeit szerkesztették egy épületegyüttessé. A templomot és a hozzá kapcsolódó bencés apátságot Jáki Nagy Márton alapította 1220 körül. A templom csak az építtető nagyhatalmú szlavón bán halála után készült el, a délnyugati torony falain valószínűleg az ő temetése látható. A templomot Szent György tiszteletére szentelték fel, ezért díszíti a sárkányölő szent képe a főoltár mögötti falat. A nemzetség őse egy bajor gróf volt, aki Szent István király feleségének, Gizella királynénak a kíséretével érkezhetett Magyarországra. A jáki templom egyik legjellegzetesebb eleme az akár tíz kilométerről is látható, két vaskos, monumentális torony. Bélletes (azaz fokozatosan szűkülő kapuzatokkal díszített) főkapuja kétségkívül a legszebb román kori templomkapu Magyarországon, a stílus iskolapéldája. A bejáratot két kőoroszlán őrzi, bár ezek már csak másolatok, mert az eredeti oroszlánok elpusztultak. A kapu felett lépcsőzetesen helyezkedik el Krisztus és a 12 apostol életnagyságú szobra. A szemet a geometriai mintákkal díszített kapubélletek vezetik a tulajdonképpeni kapuhoz, és felette a timpanonban angyalok közt trónoló Krisztushoz. A kapu két oldalán a fülkékben a gyermekét tartó Madonna, és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai láthatóak. Eredetileg feltehetően szerényebb méretű, fával fedett templomot terveztek az építtetők, de a kolostor létszámának növekedésével francia és német építőmesterek segítségével nagyobb, időtállóbb épületet emeltek. Az építkezést valószínűleg az 1240-41-es tatárjárás szakította félbe. Az országot végigpusztító tatárok nem tettek kárt a templomban, lehet, hogy el sem értek ide, így a tatárjárást követően másfél évtized múlva befejeződött az építkezés. A három hajós templom belső díszítése szerényebb, de monumentális méretei, a keskeny ablakokon beszűrődő sejtelmes fény így is felejthetetlen látvány. A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól. A mellékhajó boltozatát indákkal és levelekkel díszített gyámkövek tartják. A templomot fallal vették körül – ennek a díszes kapuja a barokk korban épült –, ami azonban nem védte meg a pusztításoktól. 1532-ben a törökök ostromolták meg a templomot, egyszerűen lefejezték az apostolok szobrait, már amelyiket el tudták érni. Az ostrom után a templom szerzetesei három évtizedre még visszatértek. Időközben hol gyújtogatás, hol villámcsapás pusztította az épületeket. A kolostor annyira megrongálódott, hogy az 1660-as évtizedben Folnay Ferenc apát egy részét le is bontatta. A török kiűzése után a templomot az Erdődy grófok barokk ízléssel kezdték felújítani, falait megerősítették, új ablakokat vágattak rá, tornyait hagymasisakkal fedték, még emeletet is építettek az egyik mellékhajó fölé. A barokk épülettoldásokat a 19-20. század fordulóján Schulek Frigyes, a budai Halászbástya tervezője tüntette el, aki a templom román stíluslegyeinek helyreállítására törekedett. A templom barokk korszakára ma már csak oltárképei emlékeztetnek. A falubeliek nem hallgathattak misét a kolostor-templom szerzeteseivel, ezért a falu birtokosai, a Jákok a nagy templom szomszédságában kápolnát is építettek. A centrális alaprajzú tégla épület kapuzatának díszítése is szerényebb nagyobb testvérénél, de stílusán látszik, hogy ugyanazok a kőfaragó mesterek készítették, akik a templom tatárjárás utáni építkezésein dolgoztak. A kápolnán maradandóbb nyomot hagytak a későbbi korok: tornya, belső díszítő festése, oltára a barokk stílusjegyeit viseli.