A Citadelláról nektek is hamarabb jut az eszetekbe Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész 1947-ben elkészült alkotása, a Szabadság szobor? Nem véletlen, hiszen a Gellért-hegyen lévő erőd délkeleti bástyájánál álló, 14 méter magas nőalak a főváros szinte mindegyik pontjáról jól látható, és az évek során Budapest egyik fő jelképévé vált.
Olyannyira, hogy Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós a szobor makettjét még az űrbe is magával vitte. Az ikonikus alkotás innentől fogva hatalmas népszerűségnek örvendett, szó szerint az egész világ körében. Érdemes azonban a mögötte húzódó erődöt is megtekintenetek, ha már a Gellért-hegyen jártok. Az olasz eredetű névvel büszkélkedő Citadella ugyanis nagy történelmi múlttal bír. Habár neve fellegvárat, erődöt jelent, valójában nemcsak a város védelmére, hanem egyben a pesti lakosság megfélemlítésére is használták.
Az erőd, amit valaha csak úgy emlegettek: a „Gellért-hegy Bastille ja”
A Citadella teljes történetének felkutatásához egészen a török megszállás idejéig kell visszarepülnötök képzeletben. Ekkor építettek ugyanis a törökök a Gellért hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat. 1813-ban József nádor javaslatára a palánkvár helyére végül egy egyetemi csillagvizsgáló, az Uraniae, vagy más néven a Gellért-hegyi Egyetemi Csillagda került, amit három európai uralkodó jelenlétében, 1815-ben avattak fel. A neves „Csillagda” az 1848–49-es szabadságharc idején súlyosan megsérült, és a Bach korszak idején végül a bécsi haditanács azt a döntést hozta, hogy a romok helyére egy jól védhető erődöt építenek, ez lett a Citadella. Az erődöt 1850-ben Emmanuel Zitta altábornagy osztrák hadmérnök tervei alapján kezdték alapozni, és Haynau tábornagy vezényletével építették meg. Egy 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védett, 12–16 méter magas falakkal rendelkező erődöt terveztek, amelynek lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el.
Négy évvel később a kazamatáiba bevonulhatott az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. Az osztrák tüzérség csak egyszer kapott itt munkát, amikor Ferenc József születésnapján díszlövéseket adtak le. Az erődrendszer többi része sohasem készült el, az „utolsó védőbástyát” végül Komárom városa köré emelték. Ennek ellenére a Citadella egészen 1899-ig a magyarok szemében a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma volt, ugyanis ebben az évben vonult ki a katonaság a falai közül. A későbbiekben még egy alkalommal, a második világháborúban használták az épületet katonai célokra, ekkor Budapest védelme érdekében egy háromszintes légvédelmi bunkert hoztak létre belsejében. Kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be, amelyek egy kiállítás keretében később egy ideig a nagyközönség számára is megtekinthetők voltak. A Citadella 1987 óta az UNESCO Világörökség része. Az erőd épülete belülről jelenleg nem látogatható, azonban állandó szabadtéri kiállításai és a pazar panorámája miatt környékét a mai napig szívesen látogatják a turisták.