Minaret

Az egri minaret az egykori Oszmán Birodalom legészakibb ilyen emléke. 40 méteres magasságával, 98 lépcsőjével a legnagyobb és legszebb magyarországi minaret. Valamikor a 16-17. század fordulóján épülhetett, egy keresztény templom köveiből. Erkélyéről évente két-három alkalommal újra felhangzik a müezzin, csúcsán a félhold és kereszt megfér egymással. A magyaroknak Eger a hősiesség szimbóluma, Dobó Istvánnak és maroknyi várvédőjének 1552-es bátor helytállását idézi meg, aminek Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye állít halhatatlan emléket. Bár akkor sikerült a hatalmas túlerőben lévő török sereget megállítani, és ezzel majd fél évszázadig megakadályozni az oszmán hódítók terjeszkedését, 1596-ban, a következő ostromkor Eger vára is elesett. Nem csoda, hogy a 150 éves török uralom után az oszmán hódítók legtöbb épületétől azonnal szerettek volna megszabadulni a keresztény magyarok. Így történt ez Egerben is, ahol 1687-ben kilenc minaretet romboltak le. A tizedik, a Kethüda minaret viszont olyan jól volt megépítve, hogy állítólag 400 ökörrel sem tudták ledönteni. Megkegyelmeztek hát a karcsú toronynak. A minaret mellett, itt is, ahogy mindenhol, dzsámi állt, erről azonban keveset tudunk. A hozzá tartozó torony díszítése és léptéke azt sejteti, hogy a lebontott kupolás dzsámi talán a legjelentősebb török kori építményünk lehetett. Ezt a város visszafoglalása után először katolikus templommá alakították át, Szent Józsefnek szentelve. (A törökök is szívesen hasznosították újra más vallások templomait, a dzsámit például a középkori Szent Katalin kápolna köveiből építették fel.) A templomot az irgalmasok kapták meg, akik új templomuk építésekor, 1841-ben a dzsámit lebontották, és köveit befalazták az új épületbe. A minaret többé - kevésbé őrzi eredeti formáját. Csak a minaret eredetileg fából készült, rézzel burkolt toronysüvege pusztult el, amibe többször belecsapott a villám. Az egy ideig "csonka mecset"-ként emlegetett tető nélküli minaretet 1829-ben Pyrker János László érseknek megbízásából barokkos bádogtetővel fedték be. A ma látható kősüveget a 19. század végi értő műemléki rekonstrukciókor kapta. A tornyot 1664-ben említik először. Ekkor már 68 éve török kézen volt a város, ezért nem tudni pontosan mikor épülhetett, de a történészek a 16-17. század fordulójára datálják. Valószínűleg a dzsámit és a hozzá tartozó tornyot is részben az egykori Szent Katalin kápolna köveiből emelték. A minaretet faragott vöröses novaji homokkövekből épített 40 méter magas, 14 szögű alapépítményre helyezték. A 19. századi kovácsoltvas korláttal ellátott keskeny kőerkélyéhez 98 meredek csigalépcsőfok vezet fel. Az egyébként is szűk lépcsőházat a felújítás során betongyűrűvel erősítették, így valóban csak az induljon el felfelé a meredek fokokon, aki nem klausztrofóbiás, és persze nem fogy ki a szuszból. Aki bírja, és teheti másszon fel a 32 méter magas toronyba, pompás kilátás nyílik a városra. 2013 óta évente két-három alkalommal újra szól a müezzin hangja a toronyból. A minaretet legutóbb 2018-ban újították fel, mert addigra a tornyot alkotó tufakövek sok helyen szétmállottak. Ekkor javították ki az évszázadok alatt alaposan megkopott külső borítóköveket is, és újították fel a négy utca találkozásánál kialakult teret. Az ásatásokkor török kori csontok, és kerámiák is előkerültek.