1934-ben megszületett Európa legrégebbi és leghosszabb távú vitorlás tókerülő versenye, amelyen ma már közel hatszáz hajó szokott részt venni, így mezőnyében is Európa legnagyobb tókerülő versenye lett.
Valamikor a tengerek leggyorsabb vitorlása viselhette árbocán a kék szalagot, s ezt a tradíciót később átvették a gőzösök is. A vitorlás sport elterjedésével az európai tavakon is kialakultak azok a versenyek, amelyek győztese árboccsúcsára köthette a leggyorsabbnak járó elismerést jelképező szalagot. 1934-ben ezt a szokást ültette át a Balatonra a versenyt először kiíró Hungária Yacht Club, s azóta is a Balatont leggyorsabban körbevitorlázó hajó nyeri el a Kék Szalagot. A verseny neve az idők folyamán fogalommá vált: ma már egybeírjuk, és Kékszalag néven a Magyar Vitorlás Szövetség évente rendezi meg.
A Kékszalag versenyének távja légvonalban mintegy 160 kilométer. Persze a vitorlások nem egyenes vonalban teszik meg a távot: úgy navigálnak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt célba érjenek. A rajt- és célvonalat a balatonfüredi kikötő előtt tűzik ki. Az első pályajel északkeleti irányban, Balatonkenese előtt található. Ezt elhagyva a hajók a déli part legnagyobb települése, Siófok felé haladnak. Innen a Tihanyi-szoroson át hajózva a Balaton délnyugati csücskében Keszthely a következő állomás, ahonnét már újra északkeletnek, azaz visszafelé hajóznak a Balaton hosszában, hogy elérjék a balatonfüredi célt.